Bíró Gyula főigazgató, c. egyetemi docens a GFE PK Nevelés- és Társadalomtudományi Tanszék oktatója 2026. március 24-én, a Gál Ferenc Egyetem Pedagógiai Karán elhangzott előadása egy rendkívül dinamikus és „bátorítóan-kritikai” szemléletű utazás volt a magyar köznevelés jelenébe és lehetséges jövőjébe . Az előadás központi gondolata az „óvodásabb óvoda – óvodásabb iskola” víziója volt, amely Ken Robinson szavaival élve abból a felismerésből indul ki, hogy a jövőt kiszámítani szinte lehetetlen, így a nevelésnek a rugalmasságra és a valódi gyermeki szükségletekre kell építenie. A prezentáció éles társadalmi látleletet adott: az 1969-es és a 2024-es nevelési helyzet összehasonlítása rávilágított, hogy míg korábban a gyermeki felelősség volt a fókuszban, ma a pedagógusoknak kell „megküzdeniük” a szülői elvárásokkal és a digitális világ keltette feszültségekkel. A modern nevelésnek olyan komplex kihívásokkal kell szembenéznie, mint a generációs szakadékok, a lazuló családi kötelékek, valamint az infokommunikációs technológia állandó nyomása. Az előadó részletesen elemezte a magyar óvodapedagógia paradigmaváltását, szembeállítva az 1971-es (ONEP) és az 1996 óta érvényben lévő -folyamatosan frissülő- Alapprogram logikáját. Míg a régi, „szocialista modell” a „katonai” szervezettségre, a versengésre és a különbségek problémaként való kezelésére épült, az új szemlélet a családias légkört, az érzelmi biztonságot és az egyéni érési dinamika elfogadását hirdeti, fogalmazza meg. Hangsúlyozta, hogy az óvoda ne az iskola előszobája, hanem a személyiség alapozója legyen, ahol a szabad játék és a tapasztalati tanulás élvez prioritást. Az iskola jövőjét érintve Bíró Gyula radikális szemléletbeli váltást sürgetett: az ismeretközpontú, tekintélyelvű oktatásról át kell térni a személyre szabott, hipermédiás és felfedező alapú tanulásra. Ebben a folyamatban a pedagógus szerepe is átalakul: utasításokat adó tanár helyett segítő navigátorrá, facilitátorrá válik. A pedagógus hivatás súlyát a „jéghegy-modell” érzékeltette: a felszínen látható adminisztráció és tanórák alatt ott rejtőzik a láthatatlan, de nélkülözhetetlen munka – a vigasztalás, az előítéletek rombolása és a gyermek belső érzelmi biztonságának gondozása. A lélektől-lélekig áramlás… Az előadás záró üzenete egyfajta hitvallás: az óvodának és az iskolának olyan helynek kell lennie, ahol „jó gyereknek -is- lenni”, és ahol a nevelés alapja a feltétel nélküli elfogadás és a közösséggé érés egyedi útja. Záró gondolatként az előadás – a Szakkollégium tehetséggondozó programjának eseményeként – komplex egységben láttatta a magyar óvodapedagógia történelmi erényeit és megőrzendő értékeit, miközben a jövő pedagógus-tehetségei számára őszinte bátorsággal jelölte ki a köznevelési rendszer fejlődéséhez nélkülözhetetlen kritikus pontokat. A szakkollégiumi est folyamán további két izgalmas előadást is hallhatott a közönség. B. Kiss Attila egyetemi docens Az Egri csillagokról – másképp címmel osztotta meg gondolatait, míg Baráth Nóra tanársegéd A vonalképzés és a képteremtés összefüggései kisgyermekkorban című prezentációját mutatta be.