2024. szeptember 1-jén egymásba csapódó tenyerekkel és boldog ölelésekkel kezdődött a viszontlátás a GFE Szarvasi Gyakorlóintézményének tanévnyitó ünnepélyén. A nemzeti imádságunk eléneklését követően Babák Mihály, Szarvas város polgármestere, városunk díszpolgára köszöntötte a résztvevőket, rendkívül közelien, és emberien megfogalmazva mit jelentett harmincnyolc év szolgálat a közösségért, a városért, és mit jelent az elhivatottság, amit ő is kíván ennek a szenvedélyes és elhivatott intézményi közösségnek. Majd Dr. Katona Krisztina dékán, főiskolai tanár, Prof. Dr. Dux László rektor képviseletében köszöntötte az új tanévet, és a Gyakorlóintézmény polgárságát. Hit, tudás, barátság, élmények, együtt megélt pillanatok…, olyan összetartozást és küldetést erősítő pillérek, amelyek egy élő közösség számára lendületet és elhívottságot, és elhivatottságot ad egy tanév változásokkal teli indulásakor. A Szent Klára Római Katolikus Plébánia, mint a Gyakorló bástyája és tartóoszlopa, Dr. Liszkai Tamás plébániai kormányzó, egyetemi docens gondolatain keresztül fogalmazta meg a tanévre szóló üzenetet a nevelés „lényegéről és irányairól”.

Evelin néni a műsorközlő, „kissrác korára” emlékezett vissza, hogy milyen is volt az a régi augusztusi érzés, amikor átfut az izgalom, és bennünk van az izgatottság, hogy milyen lesz az új tanév. A hosszú forró nyár, a táborok, a jéghideg limonádé, darázscsípés mentes egybefolyó napok, ahol nem olvadt el a fagyi, és mindig volt egy kis Körösbe csobbanás, bicajozás, és még az a messzire elkerült suli is csak épült és szépült. Janó mester, Zsófi művésznő a negyedikből, Gréti, Hunor, Marci, Tibike, és valamennyi név a Gyakorlós naptárban, megfűszerezve egy kis Lustyik Gabikával, Pollival, Durda Marci mesterrel, a szép Annával, vagyis nagy és kicsi morzsókákkal köszöntöttük az idei Gyakorlós évet. Érkezett egy ütött-kopott befőttesüveg. Hogy mit is rejtett ez a koszos befőttesüveg, benne titokzatos cetlikkel? Az is kiderült. Volt benne egy kis szerelem… Egy kis vicces üzenet, egy kis matek képlet, egy kis fogorvosi beutaló, egy kis huncutkodás és csibészség… Vagyis beindult a Gyakorló, a Gyakorlós tanév.

Bíró Gyula főigazgató, c.e.docens a tanévnyitó ünnepi beszédében az önmagunkra figyelést helyezte a középpontba. A magunk örömeire, és bánataira, a magunk jóságára, szépségére, eredményeire és eredménytelenségeire, arra a valamire, amit az „ovi-suli” családiasságaként fogalmazott meg. Mintegy négyszáz gyermek és hatvan munkatárs kezdte meg a tanítási évet, dobban napról napra együtt a Gyakorlós Fej és a Szív 2024/2025-ben is. A morzsókák köszöntése mellett számot adott a nyár „megújulásairól”, a folyó építkezésekről, a feltételrendszer tovább professzionalizálásáról. Megköszönte azt a bizalmat, amit az intézmény élvez a szülők és a fenntartó egyetem, a város részéről. Az a közel egymilliárd forint értékű fejlesztési ciklus, ami zárult 2024-ben, a negyvenöt éves Gyakorló épületének teljes megújulását jelenti, megfeleltetve az intézményt a XXI. század kihívásainak. A cél nem lehet más – hangsúlyozta -, minthogy Szarvast, a Kárpát-medencei felsőoktatási térképen tartsuk, és büszkévé tegyük mind a várost, mind a vármegyét, mind a régió polgárságát. Új „csapattagokat” köszöntött a „bajnokságban, az új szezonban”… Visszaigazoló „sztárjátékosokat”, újra Gyakorlós mezben focizó régieket, és saját nevelésű új csapattagokat: a nagy „visszaigazolókat”: Tóth Ágnes és Uhljarné Fabó Edit és Horváth Aranka szakvezető óvodapedagógusokat, és a „saját nevelésű” hallgató-játékosukat: Varga Lili tanítót. Köszöntötte az újként belépő dajka néniket, pedagógiai asszisztenseket, mindenkit, aki ennek a csapatnak a sikeréért dolgozik ebben az „idényben” is. Megköszönte minden tanulónak, nevelőnek, munkatársnak, szülőnek, hogy vannak a Gyakorlónak, vannak ennek a hivatásnak, nemcsak Szarvason, de Kárpát-medence szerte. Ez az év nemcsak az igazolásokról szól, de a távozásról is, így az iskola közössége hálával mondott köszönettel búcsúzott Jancsó Brigitta római katolikus hitoktatótól. Közösségünk felállva, egyként adta át az ének üzenetét, hogy a szeretet nem múlik el sosem. Brigi néni mindig vissza-hazavárt a Gyakorlóba.

A Gyakorlóintézményben hagyomány, hogy a kis morzsókákat, elsőseinket az intézmény vezetője polgárokká fogadja. Nem volt ez másképp ebben az évben sem. Egy jelenet: kis morzsóka érkezik a főigazgató felé, kézfogás, ajándékcsomag. Igazgatói köszöntés: „Isten hozott a Gyakorlóban!” Morzsóka válasz: „Téged is!” És milyen igaz…. Mindannyiunkat.

Az is hagyomány, hogy egy-egy kiváló diák, aki példakép lehet tanulásban, vagy sportban, művészetekben, visszalátogat és néhány gondolattal köszönti a jelenkori Gyakorlósokat. Idén Varga Bence, a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karának hallgatója érkezett vissza az alma materbe, aki nem csupán kiváló tanulóként, de emberségességével és emberszeretetével is kivívta egykori osztálytársainak és tanárainak megbecsülését. Bence a középiskolai tanulmányait a békéscsabai Andrássy Gimnáziumban folytatta. A Gyakorlóban az első végzős nyolcadik osztályban nyolcadik év végén a legmagasabb iskolai kitüntetést vehette át, az intézmény Vándor-díját. Bence a köszönet mellett felidézte a száz darab tojásból sütött rántotta élményét – ezért fordult a sebészet és belgyógyászat felé -, amikor legendás osztálykirándulásaik egyikén osztályfőnökük – Gyulabá – szikrájaként kipattant a zseni és egyszerre egy fazékban kavargatták a férfi alakulat tagjai a reggelit. Száz tojás egy fazékban. Sem a látvány, sem az „illat” nem leírható. Tapasztalni kellett. Krizsán Tomi repetát is kért. A többiek az első körből sem kértek. Ma sem érteni ezt az óvatosságot. Meg az éjjeli bátorságpróba… De nem maradhatott el a „Pőcsik bogár” esete sem, és az sem, hogy egy közös élménykaland volt az iskola, ami nemhogy kizárta a tanulást, de még élvezetessé is tette. A Gyakorló büszke Bencére, és a hivatás gyakorlásához kitartást és egészséget kíván, mindig visszavárva egykori neveltjét, neveltjeit.

Felcsendül a Szózat, majd még egy-egy ölelés és nyári élmény foszlány, de szeptember 2-án, hétfőn „kíméletlenül” kinyitott újra az iskola, megtöltve élettel a tereket, az élmények találkozásának helyszínét.

Sz. Zs.