A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának megbízásából a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., mint támogató pályázatot hirdetett 2023 májusában a Határtalanul! program keretében a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülésének elősegítésére „Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek” címmel.
A Gál Ferenc Egyetem Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvoda 7. osztályos tanulói a HAT-KP-1-2023/1-000023 ügylet azonosítójú, HAT/25/2023 iktatószámon elnyert 3.960.800 Ft-os állami támogatásnak köszönhetően elindulhattak „A székelyföldi magyarok nyomában” 2024. május 6-án, s felejthetetlen 5 napot tölthettek el Erdélyben.
Az utazást előkészítő órák előzték meg, ahol a gyerekek ismereteiket bővíthették a meglátogatandó úticélokkal kapcsolatosan. Egy digitális bemutató óra után az Okosdoboz használatával barangolhattak Erdély nevezetességei között. Ezekután a gyerekek még izgatottabban várták a kirándulás napját.
A hajnali ébredés, kora reggeli indulás sem szegte kedvét a vidám kis csapat tagjainak, akik a határátkelést követően csivitelve vetették bele magukat első állomásunk, Nagyvárad, a „Pece-parti Párizs” felfedezésébe. Sétánkat a több mint 200 méter hosszú Kanonok-soron kezdtük, majd belvárosi utunk során előadást hallhattunk ízesen beszélő idegenvezetőnktől a szecessziós építészetről, amelynek jellegzetes épületei itt alapozzák meg leginkább a város képét. A Püspöki székesegyházban megtekintettük a Szent László-hermát és freskót, s megismerhettünk egy Szent László-legendát. Felkerestük az Ady-emlékmúzeumot, s koszorút helyeztünk el a költő szobránál. A várban, végig sétálva a céhek utcáján, betekintést nyerhettünk egy fafaragó munkájába, megcsodálhattuk a kézi faragású, régmúltat idéző, fából készült kerékpárokat, apróbb használati tárgyakat, sőt még egy jelenleg is működő kovácsműhelyben is megfordulhattunk, kézbe vehettük a szerszámokat is. Majd a húsvéti forgatagban először kóstolhattunk igazi erdélyi kürtőskalácsot, amelyre még utunk során számtalan alkalom kínálkozott.
Kolozsvár felé félúton kis kitérővel útba ejtettük a Zsobokon található református templomot, melynek mennyezetét és karzatának mellvédjét újonnan faragott fakazetták díszítik, falain pedig „varrott” (hímzett) szőttesek láthatóak. Rövid betekintést nyerhettünk a Bethesda Gyermekotthon lakóinak mindennapjaiba is, mely a templom szomszédságában helyezkedik el.
Lecsendesedve indultunk tovább Mátyás király szülőházának városába, ahol felkerestük igazságos uralkodónk szobrát, s megcsodálhattuk Kolozsvár főterén a grandiózus méretű, gótikus stílusú Szent Mihály-templomot, ahol annak idején Bethlen Gábort és Bocskai Istvánt is beiktatták. Idegenvezetőnk végigkalauzolt minket a belváros utcáin, ahol a híres líceumok előtt elhaladva eljutottunk Mátyás király, majd végül Bolyai János, az egyik leghíresebb magyar matematikus, a „geometria Kopernikusza” szülőházához is.
A Tordai-hasadék mindenkit elbűvölt lélegzetelállító látványával, idegenvezetőnk utunk során a hasadékról szóló legendákkal gyarapította tudásunkat Erdélyről. Ezt követően a Tordai sóbányába ereszkedtünk le, a hatalmas föld alatti termekben több eshetőség is adódott a kellemes időtöltésre a só útjáról szóló előadás után. A kémiai tantárgyhoz kapcsolódóan megvizsgáltuk a só összetételét, beszéltünk jótékony élettani hatásairól. Alább ereszkedvén csónakázni lehetett a vízen felnőtt felügyeletével, a bátrabbak felülhettek az óriáskerékre, de ping-pongozásra, sétálgatásra, vásárlásra is adódott lehetőség. Tordán megtekintettük a katolikus templomot, amelyben Európában először mondták ki a vallásszabadságot.
Marosvásárhelyen meglátogattuk a várat és a vártemplomot, majd Szováta felé vettük az irányt, ahol a Medve-tónál előadást hallhatunk a tó keletkezéséről, a víz összetételéről, gyógyhatásairól.
Korondon ellátogattunk egy híres fazekasmester, Ilyés Vészti Mihály műhelyébe, ahol élőben láthattuk a kerámiák elkészítésének folyamatát, a korongozástól a festésen át, az elkészült remekművekig.
Utunk során Szarvas város testvértelepülésére, Szentegyházára menet Farkaslakán koszorúval róttuk le tiszteletünket Tamási Áron sírja előtt, pár gondolat kíséretében megemlékezvén a kimagasló íróegyéniségről. Majd felkerestük az iskolát, ahol egy rendhagyó történelem órán vettünk részt. Innen a Madarasi-Hargita, a székelyek Szent hegye volt következő állomásunk, ahová traktor vontatta pótkocsival, majd gyalogosan jutottunk fel. Sajnos az időjárás nem volt túl kedvező, mivel nagyon esett, s ködfátyol borította az egész tájat, de a csúcson szétszórtan felállított kisebb-nagyobb kőhalmok és kőfeliratok, valamint a keresztek és kopjafák megihlettek mindenkit. Miután zenei kísérettel elénekeltük a székely himnuszt, elhelyeztük koszorúnkat a világban szétszórtan élő magyarság tiszteletére, s meghallgattuk idegenvezetőnk, aki református lelkészként tevékenykedik a mindennapokban, szívhez szóló gondolatait.
Csíksomlyón felkerestük a kegytemplomot, ahol hozzáérhettünk a csodatévő Mária-szobor lábához, amely a világ legnagyobb méretű, fából faragott, kegyszobra, majd az ősi zarándokúton felkaptattunk a Nyeregbe, ahol a pünkösdi búcsú előszele lengedezett már, közösen elmondtunk egy Miatyánkot, s elénekeltük a magyar himnuszt. Lefelé jövet egy borvízforrásnál megálltunk, mely egy kissé szénsavas és vasas víz, akinek kedve volt megkóstólhatta, feltölthette kulacsát. Vezetőnktől megtudtuk, hogy a helyiek ide járnak vízért, azonban, aki nincs hozzászokva, annak okozhat kellemetlenséget.
A mádéfalvi veszedelem emlékművénél megemlékeztünk a Mária Terézia uralkodása alatt történt vérengzés áldozatairól.
Ezután a Gyilkos-tóhoz utaztunk, ahol kirándultunk a Békás-szoros szűk szurdokvölgyében, mely Székelyföld legszebb szurdoka. Útközben felelevenítettük a földrajzból tanultakat. Mindenkit magával ragadott a lenyűgöző látvány, kicsinységünk megélése. A tó legendájának, kialakulása történetének megismerése után visszatértünk Csíkszeredára, ahol kis városnéző sétát tettünk.
Segesváron egy nagyon érdekfeszítő és tanulságos idegenvezetésben volt részünk, mialatt megcsodálhattuk a középkori hangulatot árasztó óvárost a várral, az Óratoronnyal, mely a 16. századból származik, megmásztuk a Schülertreppe névre keresztelt „Diáklépcsőt”, mely a Várhegyen található szász iskolához vezetett, és leggyakrabban diákok lábnyomai koptatták. Sétánk során útba ejtettük a hírhedt Vlad Tepes vajda, Hunyadi Mátyás foglyának szülőházát is. A leprások templomában megismerhettük annak történetét, majd elénekeltünk egy egyházi éneket.
A Királyhágón át intettünk búcsút Erdélynek, a busz ablakain kitekintve még egy ideig gyönyörködhettünk a változatos földrajzi képződményekben, majd „színültig megtelt a táj csönddel”, nem úgy a busz, ahol tetőfokára hágott a hangulat, s a határátlépést követően a népszerű slágerek között felcsendült a „Sokáig voltam távol” kezdetű nóta, amit hangosan énekeltünk. A vidám kis csapat a késő éjszakai órákban fáradtan, de határtalan sok élménnyel, új tapasztalatokkal gazdagodva ért haza Szarvasra.
Reméljük, hogy a jövőben a többi gyakorlósnak is része lehet ilyen fantasztikus kirándulásban, s megtapasztalhatják, hogy Erdélyben is jó gyereknek lenni!

Kugyela Tímea
osztályfőnök