Két dolog biztosan van, amit a GFF Gyakorlóovisai egész évben várnak: az egyik a tavaszi, a másik az őszi Erdei Ovi-Suli.
A Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvodában évtizedek óta hagyomány, hogy egy-egy hetet a természetben töltenek a gyerekek. Ezek a hetek előre megtervezett szakmai program szerint zajlanak, mely a környezet adottságaira támaszkodva segíti a gyermekek környezethez, természethez való érzékenyítését, a pozitív környezettudatos magatartás kialakítását. Ezek a programok mindig cselekvésre, cselekedtetésre, élménypedagógiára komplex módon épülő tapasztalatszerzések formájában valósulnak meg.
Az idén a tavaszi Erdei óvoda május harmadik hetében szerveződött, s egy zöld jeles nap: a Madarak és fák napja adta a program gerincét. Az óvodapedagógusok a gyerekek életkori sajátosságait is figyelembe véve szervezték meg a mindennapokat. Az óvoda mind az öt csoportja – beleértve a legkisebbeket is – vállalta, hogy kint tölti a hetet az 1-2 esős nap ellenére is. S nem bántuk meg.
Mivel is teltek a napok? Madár-lesre indulhattak, madárhangokat gyűjtöttek, madarakat barkácsoltak és röptettek a gyerekek, na és persze papírsárkányt is. Közelebbről is megismerkedhettek a fák, bokrok tapintásával, illatával, formájával, levelével, virágjával. Készült kéreglenyomat, ágakból, levelekből sátor, botozhattak, bodzaágból nyakláncot fűzhettek, a virágzatok felhasználásával bodza-üdítő és hársfa tea is készült. Nem maradt el a fára mászás, fogócska, bújócska, erdőn való „átvágás”, titkos átjárók keresése sem. S mit lehet csinálni, ha esik az eső? Ó, hát tömérdek dolgot! Például remek játszóhellyé válhat az egyébként pihenésre szolgáló faház. Nagyszerű bunkereket, búvóhelyeket lehet építeni plédekból, takarókból, ami spontán kialakuló szerepjátékok helyszíne lehet. S ki hinné, hogy bújócskázni is lehet a szobákban? Vajon ki talál meg az ágy alatt? A hosszú előtér tornaszobává változhat, ahol eszközök nélkül is mindenféle csúszásokat, mászásokat, tornagyakorlatokat lehet végrehajtani. Na és végre nem szól anyu, hogy „kisfiam ne hozd be a lakásba a botot!” Milyen jó kis „tábortüzet” lehet belőle rakni! S ha eláll az eső? Készülhetnek a sárgolyók, az indián harci díszek az arcra, s remekül lehet kerékpárral áthajtani a tócsákon! S mivel mindenki készült, a gumicsizma meg jól bírja, még a nadrág sem lesz sáros – jó esetben! S, ha igen – az is egy tapasztalat – a váltóruhába átöltözve tovább folytatódhat a játék.
A mai gyerekek is igénylik az izgalmakat, a veszélyt, a korlátozott mértékű félelmet. Ez a játék felszabadult örömérzetével ötvözve jóleső borzongást okoz náluk. Vonzóak számukra az eltévedés, elveszés kockázatával járó játékok, például bújócska az ismeretlen környezetben. Fontos, hogy legyen módjuk megtapasztalni a mérsékelt komolyságú kockázatokat, vallják a gyermekpszichológusok is. A későbbi veszélyhelyzetek legtöbbjének elkerüléséhez személyes, testi tapasztalatokban gyökerező zsigeri élményekre van szükség. Ezt pedig nem lehet elsajátítani elméletben.
Egyik három és fél éves óvodásunk összefoglalója az utolsó napokban: „Óvó néni” De jó erdei óvodát csináltatok nekünk!” Igen! Mert mi tudjuk, hogy mindenki csak annyit tud tovább adni, amit kapott a tarisznyájába. Mi raktunk bele! Most is! Bőséggel! Gyakorló…ahol jó gyereknek lenni!
Szalbotné Kovács Mária szakvezető óvodapedagógus
