Ma Virgil névnapja van, holnap Stefánia napja lesz.

Mai dátum: 2024 november 27.

A A A

Bosco Szent János áldozópap napját, január 31-ét, emlékező Szentmisével ünnepelte a Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvoda a Szent Klára Római Katolikus Plébániatemplomban. Szentmisét mutatott be Ft. Dr. Kozma Gábor rektor-diakónus, és Ft. Seidl Ambrus plébános. Az ünnepi alkalomra szeretettel készültek a Gyakorlós kicsinyek és nagyobbak, az osztályok előzetesen gyűjtötték Don Bosco életrajzi adatait, életének fontos eseményeit, érdekességeit. A Szív Hangjai iskolakórusunk csodálatos hangzással tette különlegessé az ünnepi alkalmat, és az óvodásaink Cseresznye- és Panda csoportosai az ötödikes osztályunkkal közösen elevenítették meg Don Bosco életét, azt a hangulatot, azt a nevelői többletet, amit a választott szent képviselt élete során és szimbolizál ma is a pedagógia gyakorlatában.

Ft. Dr. Kozma Gábor diakónus-rektor tanításában, amely szólt gyermekekhez, és nevelőkhöz, hangsúlyozta azt a kiválóságot, pedagógiai és teológiai elhívottságot, amit Don Bosco jelenített meg a XIX. században, felszentelt papként, nevelőként. A „ifjúság apostolaként” tisztelt Don Bosco, olyan védőszentje a szarvasi pedagógusképzésnek, amely megtestesíti azt a pedagógiai atmoszférát, küldetést, ami minden nevelőnek útravalója lehet és meríthet belőle a mindennapok pedagógiai praxisában. Don Bosco pedagógiájában a nevelő és nevelt különleges viszonyát jelenítette meg. Életét tanítványai körében, valódi nevelőként élte, Jézus példáját követve, a hivatásának szentelve életét. Pedagógiája szeretetteljes, okos és megértő.

Ft. Seidl Ambrus arra hívta föl a figyelmet, hogy a szentek maguk is emberek. Olyan emberek, akik a lehető legtökéletesebben szeretik Istent és Istenért az embereket, életükkel valódi példaképeink lehetnek. A szentek élete azt is megmutatja nekünk, hogyan lehet igazán emberi embernek lenni.

Ahogy a gyermekek körjátékában felcsendült vers mondja:

„De jó lenne, de jó lenne,/ ha az öröm útra kelne,/ és eljutna mindenhova,/ ahol nem járt eddig soha./ De jó volna, de jó volna,/ ha a jónak szárnya volna,/ ideszállna, odaszállnak,/ s mindenkivel cimborálna. /Szűcs Imre: De jó lenne…/

A Gyakorlóban „jó gyereknek lenni”, így nem véletlen, hogy Don Boscora esett a szentválasztás, hiszen a kiváló nevelőből mindig hihetetlen szeretet és öröm sugárzott, aki úgy olvasott a gyermekek lelkében, mint egy könyvben, és neveltjei nemcsak a parancsát teljesítették, hanem lesték kívánságát, hallgatták szavát, követői voltak.

„Istenünk, ki Bosco Szent Jánost arra választottad, hogy atyja és tanító mestere legyen az ifjúságnak, kérünk, add, hogy a szeretet tüzétől lángra gyúlva mi is keressük a lelket, és csak Neked szolgáljunk! Amen!”

 

Z.Gy.