Rendhagyónak mondható ovigaléria megnyitó volt január 7-én a GFF Gyakorlóóvodájának művészeti csoportjában. A téli kiállításunk képei ikonok, azaz olyan keresztény szentképek, melyek különleges, és hagyományos technikával készültek. Igen értékesek, ezért kitüntetett helyet kaptak a csoportszobánkban, majd a közösségi helységünkben.

Az alkotó kiskunhalasi származású, magyar szakos tanár gyógypedagógus és művészetterapeuta, de Szegeden él és ott is dolgozik, a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász irodavezetőjeként.

Az ikonfestéssel a kilencvenes években kezdett el foglalkozni, ekkor vett részt Finnországban Nina Inkari orosz ortodox festő kurzusán, s az ottani élmények hatására választotta a művészi pályát. Azóta folyamatosan képezte magát. Dönczi András fafaragó mestertől elsajátította a fafaragás tudományát is, hogy még szebb kereteket adjon műveinek.

Számos egyéni és csoportos tárlata volt már itthon (Csongrád, Kiskunhalas, Makó, Debrecen, Szeged), de egyszer külföldön is szerepelt, Ulmban.
Én egy ikonfestő lelki gyakorlaton találkoztam vele a nyáron, melyet ő vezetett. A Szarvasra hívás ezen alkalommal meg is történt.

Mit lehet tudni az ikonokról?

Általában szenteket, bibliai eseményeket ábrázolnak, festéssel készülnek. A kép alapja fa tábla, melynek már az alapozása is nagy szakértelmet, alaposságot és türelmet igényel. A festék anyaga tojástempera, és fontos szerepe van az aranyfüstnek is a kép belső fényéhez, mondanivalójának kiemeléséhez, ábrázolásához.

„A művek egyik fő célja a kapcsolatteremtés a vallásos szemlélődő és Isten között.”

Ancsa-Molnár Hajnalka így fogalmazta meg ars poeticáját:

 „Az ikonfestés számomra azt jelenti, hogy Isten országának örökkévalóságát, a fényt, hitet, amit az ikon hordoz a maga változatlanságában, elhozzam ebbe a változékony világba. Fára festett Szentírásként emelje, építse hitünket, lelkünket.”

Ovi-Galériánkba csak néhány, a gyermekek számára is jól ismert bibliai személyről hozott ikont: Jézusról, és a Szent Családról, valamint két szentről: Sárkányölő Szent Györgyről, és Szent János evangélistáról. A megnyitót hálaadó imádsággal kezdtük, és a gyerekeknek számos betlehemes és hittanos ének jutott eszébe a képekről való beszélgetés közben: Jézusról, Szűz Máriáról, Gábor angyalról… Kinek, melyik tetszik legjobban? Miért? Mi jut eszedbe, amikor nézed? Láttál-e már hasonló képet? Hol? Néhányuknak eszükbe jutott a nagymami szentképe, a templom, a könyvtár szép albuma. Próbálgatták megfogalmazni gondolataikat, és izgalommal várták a délutáni mesés legendát Szent Györgyről és a sárkányról.
A legizgalmasabb mégis az volt, hogy egy kis betekintést kaphattak az ikonok alkotásába. Az alkotó eredeti ikonokról másolt vázlatokat hozott, melyeket a gyerekek kiszínezhettek, kifesthettek.

Néhány napig középső lépcsőházunk óvónői közösségi termében megtekinthetők Ancsa-Molnár Hajnalka munkái.

A szemlélődés, gyönyörködés építse a mi hitünket, lelkünket is!

Angyal lépdel, nem látod?/Simogatja kabátod/Hajadba tűz virágot/Halkan súgja: Légy áldott!/Amen

Gyekiczki Istvánné szakvezető óvodapedagógus, főiskolai mesteroktató