Ennek a három gondolatnak a jegyében telt ebben az évben is a hagyományos Gyakorlós szüreti mulattságunk. Ez akár lehetne életfilozófiánk is: sportolni, mozogni, kiteljesíteni a bennünk szunnyadó tehetséget és jókat, ízleteseket, egészségeseket enni. Na és a lélek…
A péntek délután a sport jegyében telt. A gyerekek ebben az évben is megküzdhettek a Mustoló-kupáért. Ehhez nem kellet mást tenniük, mint egy körülbelül 1 kilométeres távot minél gyorsabban futva teljesíteni. A pavilonnál megrendezett zenés bemelegítéshez sokan csatlakoztak a város lakói közül is. Hagyományos utcai futóversenyünket idén is megtisztelte, és persze teljesítette is, Antal Béla futónagykövet, aki örömmel segédkezet a tombolasorsolásban, ahol számos sportos ajándékot sorsoltunk ki a résztvevő versenyzők között. A továbbiakban a kosárlabdáé volt a főszerep. Hagyományteremtő szándékkal rendeztük meg az első Mustuló Streetball iskolai bajnokságot, ahol korosztályonként, körmérkőzések után vehették át a legjobb csapatok a kupákat. A verseny érdekessége volt, hogy a gyerekek mellett szülői csapatok is nevezhettek a tornára.
Szombaton kora reggel már nagy sürgés-forgás, lázas előkészületek jelezték, hogy az idei szüreti mulattságunk is emlékezetes rendezvény lesz, nagyon sok lelkes résztvevővel. Ahogy érkeztek az óvodai csoportok és iskolai osztályok közösségei, először a kreatív feladatra elkészült pályaművek kerültek bemutatásra, amely középköri kulisszákat teremtett a főzőverseny megkezdéséhez. Az idén a Hunyadiak zászlaját kellett újragondolni, úgy, hogy az óvodai és iskolai közösségek sajátosságai, jellemzői is megjelenjenek rajtuk, A zsűrinek nem volt könnyű dolga az értékelésnél, hiszen szellemesebbnél szellemesebb alkotások születtek, amelyek a továbbiakban iskolánkat fogják díszíteni.
A szüreti hagyományokat az idén a 3. osztály elevenítette fel népi játékfűzésével. Műsorukat a zenepavilonnál és az iskolában is előadták. Igyekeztek megmozgatni a város lakosságát is, hogy részesei legyenek a szüreti forgatagnak. A piacon már a hét elején kidobolták a nevezetes eseményt, majd pénteken a műsorukkal is megörvendeztették a népes közönséget. A lovas kocsis felvonulás során énekelt népdalokkal, csujogatókkal is igyekeztünk némi pezsgést hozni a város életébe ezen a szeles szombat délelőttön.
A gasztronómiai feladattal idén szintén a középkori hagyományokhoz nyúltunk vissza. A versenykiírásban az szerepelt, hogy olyan étket kell felszolgálni, amelyet Mátyás királyi is szívesen elfogyasztott volna. A feladatra némi történelmi kutatómunkával is készülni kellett, hiszen az Amerika felfedezése előtti időkben sok olyan alapanyag nem kerülhetett a tányérokra, amelyeknek fogyasztása ma már természetes számunkra. A terítékek és az elkészült ételek is megidézték a középkori hangulatot. Változatos, különleges és rendkívül ízletes fogásokat kellett a zsűrinek értékelni. Hosszas kóstolgatás, tanácskozás után idén is gazdára talált az arany-, ezüst- és bronz fakanál vándordíj, amelyet a győztes közösségek egy évig kitüntetett helyen őrizhetnek.
Amíg a felnőttek a terítékek megkomponálásával, az ételek elkészítésével foglalatoskodtak, addig a gyerekek segédkezhettek a mustkészítésben és ízlelgetésben, élvezhették az ugráló várakat, mézet kóstolhattak vagy különleges arcfestésekkel, csillámtetoválásokkal gazdagodhattak.
A Gyakorló szülői-, gyerek- és pedagógus közössége idén is jelesre vizsgázott Mustolásból. Jövőre újra találkozunk így szüret idején.
Roszik Melinda szakvezető tanító
