-Legendák a GFF Gyakorlóban-

Ötödik éve gördül be hintón, angyalok kíséretében a Gyakorlóba a Mikulás… Élnek a hagyományok. Gyerekízűen…
Izgatott nyüzsgés az udvari "hullámos kövön" – dajka nénik töltögeteik a forró teát apróbb-nagyobb kezek bögréibe. Várjuk a Mikulást!
Azt már tudjuk: lovaskocsival jön – úgy, mint tavaj – hisz nincs hó, nem csúszna a szánkó! Vajon mit hoz? Kinek lesz csoki, vagy kinek virgács a csomagjában? Lesz-e sok finomság, játék, ajándék?
Szól a zene. Jó lesz odaállni a pálya szélére, minél előbb, hogy jobban lássunk – elöl a kicsik, hátul az iskolások. Némelyik hetedikes már a tanító nénik feje fölött is elláthat a kapuig! No, akkor énekeljünk, hátha hamarább jön a régen várt vendég… Morajlás, ott jön! Patkódobogás, kétszép ló kanyarodik kecsesen az udvar közepére. A Mikulás piros-arany püspök süvegében ott magaslik fenn a hintón. HÓÓÓ…
Fiatalosan pattan le a kocsiról, és határozottan a gyerekek elé lép. Köszönti az egybegyűlt gyerek-seget, és velünk együtt hallgatja a róla (azaz elődjéről – Miklós Püspökről) szóló csodaszép legendát:

"Mióta jön a Mikulás a gyerekekhez? Sok legenda kering a Mikulás történetéről, van, aki ezt vallja, van, aki amazt, én most elmesélem a Mikulás valódi és csodaszép történetét.
Szent Miklós a keleti egyház, máig a legtiszteltebb szentje.
Nagyon régen született Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patarában. Myra városában legendás körülmények között püspökké választották. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Egyszerű emberként élt a nép között, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra.
Így történt a legendáját alkotó eset is:
A kolostor szomszédságában élt egy szegény ember. Három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy pénzhez jussanak, és a másik két lány férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta őket. Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött egy keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak is. A lányok kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallóra száradni, és az arany pont beleesett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, hogy maga a Tél-Apó jön el a hó födte hegyekből ezekkel az ajándékokkal.
Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök, ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét angyalok vitték a mennybe.
Szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást."

Ezek után Szécsi Lola egy szép verssel zárja a történetet, és köszöntöti vendégünket.
Izgatott taps, majd a hetedikes nagyfiúk segítségével lekerülnek a kocsiról a piros puttonyok, dobozok, kosarak, tele minden jóval! A felnőttek és segítőik lelkesen cipelik a kövér csomagokat a gyerkőcökhöz, majd néhány búcsúzó szó, és a Mikulás ahogy jött- angyalostól, kocsistól, lovastól – eltűnik a nyitott kapun át a gyerekek szeme elől.

Csak az öröm és izgalom marad, ahogy a kicsik bontogatják a csomagokat a csoportszoba melegében.

Gyekiczki Istvánné szakvezető óvodapedagógus