-Tanévzáró ünnepi alkalom a GFF Szarvasi Gyakorló Általános Iskolájában-

2015. június 19-én két szó tartotta lázban a tanévzáró ünnepi alkalomra a Gyakorlóba érkező gyermekeket: SZABADSÁG és VAKÁCIÓ. Vége – sóhajthattak egyszerre gyermekek, nevelők és szülők. Természetesen nem mindennek van vége, csak a 2014/2015 tanévnek. A felszabadultság közös, mámorító könnyedsége egyaránt átjárja a gyermeki és nevelői lelkeket. A Gyakorlóban folyó munkát leginkább a szenvedéllyel, szenvedélyességgel lehet leírni. Amikor az intézmény országos megmérettetéseken – tanulmányi, sport, művészet – pástra lép, bizonyos, hogy valamilyen eredménnyel tér haza, ami nem feltétlenül az elsőség megszerzése, hanem a küzdésé, az etikus küzdésé, a szívvel-lélekkel való "csinálásé".

Bíró Gyula, az intézmény igazgatója egyaránt szólt gyermekekhez, szülőkhöz, nevelőkhöz, patrónusokhoz. Ezt az intézményt 1979-ben alapították, Gyakorlóóvodája országosan ismert és elismert, valódi szakmai műhelye a pedagógusképzésnek, a hazai gyermeknevelés formálásának. A Gyakorló iskola 1996-os indulását követően, majd 2013. évi kiteljesülése után bizonyítja, hogy a magyar pedagógiát lehet emberközpontúan csinálni, lehet a keresztényi pedagógiát modern pedagógiai módszerekkel ötvözni, és lehet hosszú távú eredményességi mutatókat elérni akkor, ha egy ilyen közösség vállalja mindezt, és hitvallása, hogy mindent elkövet a gyermekek boldogságának kiteljesedéséért. Az intézményvezető elmondta, hogy a Gyakorló tanárai olyan nevelők, akik mindig kicsit többet, mindig kicsit jobban akarják tenni a jót, és a hiteleset. Az intézményben a 2014/2015 tanévet 1-6. osztályban százötvenhatan zárták, mely szám 2015/2016 tanévben 1-7. osztályban már száznyolcvanhét iskolás tanuló. Kitűnően teljesítettek negyvenegyen, jeles tanulmányi eredményt értek el negyvenöten. A tanulmányi eredményeknél talán még fontosabb az egymás iránt való tisztelet, megbecsülés, kölcsönös elfogadás, hit, amely fémjelzi a Pedagógiai Kar és a Gyakorlóintézmény munkásságát. Bíró Gyula igazgató egy történettel foglalta össze a négy év közös munkáját:

"Manőveren vett részt egy cirkáló. Esteledett, sűrű köd ült a tengeren. A navigációs tiszt, a radar képernyőjéről jelenti a kapitányról:
-Meghatározhatatlan fénypont felé tartunk! Össze fogunk ütközni!
A kapitány azonnal utasítja a rádiós tisztet:
-Közölje velük, hogy húsz fokkal változtassák meg az irányukat, és térjenek ki!
A rádiós teljesíti a parancsot, az éter hullámain hamarosan válasz érkezik:
-Ajánljuk, hogy az önök cirkálója változassa meg irányát!
A kapitány, kissé ingerülten újabb utasítást ad:
-Rádiós, közölje velük: mint a cirkáló kapitánya nyomatékosan felszólítom önöket, hogy húsz fokkal változtassák meg az irányukat!
Azonnal megérkezik a válasz:
-Mégis jobb lenne, ha az önök cirkálója változtatna irányt!
A kapitány már tombol dühében:
-Hadihajó vagyunk, megparancsolom, hogy a tenger hajózási szabályzat értelmében azonnal térjenek ki!
-Mi meg a világítótorony vagyunk! -Érkezik a megfellebbezhetetlen válasz. – A természet törvényei értelmében maradunk, ahol vagyunk." /Gal 6,3-HG/

Mint az intézményvezető elmondta, "Na, hát ilyen a Gyakorló. Sokan, sokfélét tanácsoltak nekünk: álljunk el az útból, térjünk ki, mondjunk le, tegyünk így, s tegyünk úgy, de a természet törvénye, hogy vagyunk, és maradunk. Építkezve maradunk."

A köszönet szavai a szülőknek és fenntartónak szóltak, mint az intézmény kiemelt partnereinek, akik mertek és mernek sokat tenni, áldozni, nem magáért az intézményért, hanem legféltettebb közös kincsért, a gyermekeinkért.

Nehéz ma megmondani, hogy mi a jövő. Senki nem jövőbe látó. A most iskolát kezdők 2080 környékén lesznek nyugdíjasok. Hogy addig mi változik, nem tudjuk. Egy azonban biztos, állandó – hangoztatta az intézményvezető – az értékek. Értékek, amelyek rendíthetetlen ragaszkodást jelentenek a hitünkhöz, a klasszikus értékekhez, a modern kompetencia alapú oktatáshoz, amely a gondolkodó, kreatív és magabiztos, a másik embertárs iránt szolidáris és érzékeny embert nevel ki. A Gyakorló a múltjának ismeretében elé kíván menni a jövőnek. Piaget svájci pszichológust idézve a harmincas évekből, csak az oktatás képes megmenteni társadalmunkat a várható összeomlástól.

A legkiválóbb teljesítményt nyújtó tanulók több, mint százezer forint értékben vehettek át tárgyjutalmat és oklevelet, igazgatói és nevelőtestületi kitüntetéseket "Kiváló sportolói", "Év közösségi embere" elismeréseket. Dr. Benczéné Kardos Karola alapítványi elnök adta át az intézmény vezetőjével közösen az iskola legmagasabb adományozható elismerését, a Bóbita Díjat, kitűnő tanulmányi eredményért, országos és nemzetközi tanulmányi sikereiért, művészeti tevékenységéért Szécsi Lola negyedik osztályos tanulónak. Év kisdiákja elismerésben részesült kimagasló tanulmányi munkájáért, és kiváló sportolói teljesítményéért Pusztai Botond negyedik osztályos tanuló. A tanulók arcképei az iskola dicsőségfalát díszítik, példát állítva a jövő kisdiákjainak.

Az ünnepi műsor szórakoztató, önfeledt játékát a harmadik osztályosok szolgálták Roszik Melinda és Czékus Anikó felkészítésében. Seidl Ambrus plébános atya ünnepi gondolataival a szabadság felelős megélésére, és a bennünk lévő "jó és rossz farkasok" táplálásáról és koplaltatásáról szólt.