"Jön már, itt a Mikulás!
Fehér prémes, hósapkás.
Hétmérföldes csizmája,
a világot bejárja…"

Minden gyermek izgatottan vártak a december 6-át, a Mikulás érkezését. Napokon át a gyerekek szájából"Én milyen ajándékot kapok?" "Nekem mit hoz a Mikulás?" kérdések hangzottak el.
A készülődés és a várakozás napról napra fokozódott. A gyerekek rajzokat készítettek, lefestették kívánságaikat, vágyaikat. Gyakran csendültek fel a kedvenc téli, Mikulásváráshoz kapcsolódó dalok, énekek, zenék.
Végre elérkezett a várva várt a nap.

A hideg, esős idő ellenére a Gyakorló apraja és nagyja az udvaron gyülekezett, remélve a Mikulás megérkezését. Az izgatottságtól a gyerekek ugyan nem érezték a hideget, de forró teát kortyolgattunk, hogy jól átmelegedjünk.
Hamarosan a lovak patáinak hangjára lettünk figyelmesek. Egy lovas hintó gördült az udvarunkra, mely a Mikulást hozta el hozzánk. A kicsik csodálkoztak és a boldogság tükröződött az arcukon. A Mikulást az eső miatt a tornaterembe kísértük, ahol megpihenhetett és elmesélte miért is van a sipka végén bojt.
A jóságos krampuszok a csomagok kiosztásában segítkeztek. El is kélt a segítség, hiszen öt óvodai csoportnak és négy iskolai osztálynak osztották szét az ajándékokat.
A gyerekek verseket és dalokat adtak az ajándékokért viszonzásul.
A felső tagozatos osztályink egymásnak készítették és adták át a csomagokat. Nem kis izgalommal.

"Kerek szemekkel, gyermek szemekkel
ámulni még, mint valaha.
Ha még lehetne, be jót tehetne
szememmel egy vidám csoda!"

Tóth Ágnes
szakvezető pedagógus, munkaközösség vez.