A régiek, akik tisztaságot, erkölcsi összhangot akartak a világban, rendet tettek szívükben, őszintévé tették akaratukat, próbálták megérteni a másikat és próbálták megérteni a dolgok menetét. Az ünnephez közeledve valami ilyen rendbetételre van szükségünk, valami olyan összhangra, belső mocorgásra, ami széppé, jobbá, elviselhetőbbé teszi jelenünket. Advent apropóján a Gyakorlóintézmény változatos programokra hívta és várta a város lakóit, az intézmény szülőit, gyermekeket.

Az ünnepek gyakran sematikus gondolattal az ajándékozásról szólnak és elfelejtjük azokat a meghitt valamiket, amiket én csak érzelemmorzsának nevezek és számtalan szép irodalmi példával tudnám csak hitelesen leírni. Adventre készültünk iskolásainkkal, óvodásainkkal, szülőkkel, ahol a koszorúk készítése mellett apró, de annál bensőségesebb ajándékokat készíthettek óvodás és iskolás gyermekeink szüleikkel együtt. Nehéz egy intézménynek meghittséget varázsolni egy egyébként családi ünnephez közeledve, de azt gondolom, hogy az együtt töltött órák, a kedves odafigyelés, a kellemes zene, ami betöltötte az intézményt, keveredve a mézeskalács illatával őszinte érzelmekkel fűszerezte az ünnepvárást.

Ha már ajándékozás, akkor az legyen hasznos. Intézményünk vásárt szervezett a kisgyermekes szülőknek, ahol ünnepi kiegészítőket, könyveket és nagyszámú fejlesztő játékokat vásárolhattak meg szülőink. Természetesen a gyermekeknek a meglepetés a legklasszabb az ünnepekben, így a vásár ideje alatt kismackó játszókuckóval élvezhették a kötetlen játékot, találkozhattak a leendő ovisokkal, amíg szüleik fondorlatos módon parányi meglepetéseket készíthettek elő. Intézményünk ezzel régi hagyományát élesztette újjá, segítve a szülőket a hasznos ajándékválasztásban és az ünnepekre való meghitt készülésben.

Az ünnepeknek egyetlen felejthetetlen pillanata van és az nem más, mint az a valami, ami pénzben nem mérhető, még ha pénzt áldozunk is rá, egy különösen varázsos dolog: a gyermeki mosoly.

Köszönet a szervezőknek!