-Tanévzáró ünnepi alkalom a GFF Szarvasi Gyakorlóintézményében-

Ha valamint kapunk, az általában hálára indít… A Gál Ferenc Főiskola Szarvasi Gyakorló Általános Iskola 2019. június 20-án tartotta tanévzáró ünnepi alkalmát. Az ötödik osztályosok vidám tanévbúcsúztató műsora mindenki arcára mosolyt csalt, öröm volt látni azokat a valódi örömöket a színpadon, amit a vakáció kitörése jelenthet a tanulóknak, és nem kevésbé a tanáraiknak is. Jókedv, vidámság, nehéz pillanatok, munka és kacagás, rengeteg öröm és élmények, valami ilyesmi, ami a Gyakorlósokat is „utolérte”. Dr. Fest Sarolta dékánhelyettes, főiskolai tanár köszönetet mondott a Gyakorlóintézmény valamennyi gyermekének, nevelőjének és szülőjének, az elmúlt évért is, és nemes egyszerűséggel felszabadult vakációt kívánt. Ft. Seidl Ambrus katolikus plébános atya iskolánk „örökös vezérdrukkere”, az idei év zárásaként is egy tanulságos történettel engedte útjára az iskola közösségét.

Ha valamit kapunk, az általában hálára indít. Aki valamit kap, természetszerűleg hálát érez. Tényleg annyira természetes ez a természetesség? – tette föl igazgatói beszédének elején Bíró Gyula intézményvezető, főiskolai mestertanár. Tanulságos történetében, ahol a dúsgazdag adakozó vállalkozó köszönetet vár adományáért, a templomot felújítani akaró atyának – sajnos nem Ambrus atyának J -, de egy fontos mondatot kap, ami legyen megfontolás tárgya, hiszen mindig az adományozónak kellene hálásnak lennie, hogy ilyen jó célra fordíthatja pénzét, támogatását. Hála és köszönet… áldassék a gyümölcs! Mert csak jó munkának van gyümölcse. – fogalmazott beszédében. A Gyakorló, a Gál Ferenc Főiskola nagy családján belül is egy kis család. A legkisebbek családja. Ez a különlegesség csak azok számára érthető, akik érzik azokat a rezdüléseket, emberi dobbanásokat, azt az erőt, ami ebből az intézményből árad, belőlünk, a pici ovisokból, iskolásokból, a remek szülőkből, a sokszínű tanárokból, nevelőkből, a plébániánkból, és a kiváló fenntartónkból.

Az olyan ünnepeken, mint a ballagás, vagy a tanévzáró ünnepély, mindig napoztatjuk egy kicsit a lelkünket, mert a Gyakorlóra mindig rámosolyog az Isten.

A tanévet a Gyakorlóintézmény 350 kisgyermekkel zárta, ebből 242 Gyakorlós iskolapolgárral. A jövő évet már 254 gyakorló iskolás kezdi meg, köszöntve majd az új tanévet. A tanévzárás pillanatjelentés egy olyan intézményben, ahol van hit, van szigorúság, de csak akkor, amikor kell. Van követelés, de nem teljesíthetetlen, van megbecsülés, van elfogadás, van szeretet, szeretet a közösségben, a mindennapi munkában, szeretet a gyermek, a tanulók, és a hivatás irányába. Egy pedagógusképző főiskolán ezek nem is lehetnek kérdések, csupán válaszok és kijelentések. Az ünnepélyen 168 tanuló vehetett át munkája gyümölcseként könyvjutalmat, nevelőtestületi és igazgatói kitüntetéséhez. A Gyakorló becsüli, és elismeri az egyéni teljesítményeket. Az igazgatói beszéd megelevenítette az év nagyszerű pillanatait, azt a programgazdagságot, családiasságot, lelkiséget, siker-orientációt, innovatív szemléletet, amit a gyakorló ebben az évben is megvalósított, lángként óvott. Egy igazgatónak a legfontosabb feladata egy tanévzáró beszédben, hogy köszönetet tudjon mondani. A kollégáknak, a hivatásukat példásan megélő nevelőknek, a mindig újra nyitott közösségnek, a támogató szülőknek, a fantasztikus tanulóknak, és azoknak a családoknak, akik a háttérben ezt a sok-sok eredményt, „mozgalmasságot” viselik és támogatják.

Ahogy az intézményvezető fogalmazott: „a győzelem sokféle. Van pillanatnyi, és van hosszú távú is. A pedagógia ilyen. Vannak pillanatnyi sikerek, és vannak majd csak évek múlva megmutatkozóak, de sugározzuk a jót, a derűt, a boldogságot, mert a mi hivatásunk olyan, ami csak akkor működik, ha telve van szeretettel.” A hagyományoknak megfelelően megindult a közös visszaszámlálás: 5,4,3,2,1…, és a tanév lezárult.

Az iskola közössége, mintegy háromszázan kórusként állt föl, és az egymáshoz tartozás szeretetérzését megfogalmazó dallal köszönt el Ambrus atyától, aki augusztustól máshol teljesít szolgálatot, de kiváló plébánosa, lelki gondozója és remek tanára volt a Gyakorlóintézménynek. Litauszkiné Erki Katalin tanárnő negyven év gyönyörű pedagóguspálya zárásaként kapta a búcsú dallamait… könnyek között az ünnepi pillanat.

2018. évben alapított a Gyakorlóintézmény a fenntartó egyetértésével Podani Mihályné szakvezető óvodapedagógus, gyakorlati képzés vezető emlékére az Ildikó-díjat, amely hivatott elismerni a kiemelkedő szakmai tevékenységet, és hivatásszeretetet. Az Ildikó-díj metszett üveglappal, oklevéllel, és anyagi elismeréssel jár. 2019. évben az Ildikó-díjat az igazgatói határozat alapján Grunerné Harmati Mária szakvezető tanító, munkaközösség-vezető vehette át, hosszú évtizedek pedagógusi, és felsőoktatási tevékenységéért, Gyekiczki István Győzőné szakvezető óvodapedagógus, hitoktató, aki óvodapedagógusi és felsőoktatási munkásságának elismeréseként a hazai pedagógusképzésért végzett több évtizedes munkájáért vehette át a díjat. Horváth Aranka pedagógiai asszisztens, aki munkakörében példaértékűen végzi szolgálatát, emellett folyamatos tanulással készülve a pedagógus hivatásra.

Az intézmény vezetője és vezető-helyettese tanulói jutalmakat nyújtott át kitűnő tanulmányi eredményekért, országos és nemzetközi versenyeredményekért, közösségi tevékenységért, sportolói munkásságért.

Átadásra került az „Év kisdiákja díj”, amit az intézmény vezetője és a Bóbita Alapítvány elnöke, Dr. Benczéné Kardos Karola adott át, Laurinyecz Levente negyedik osztályos tanulónak.

Nyolc éven keresztül nyújtott kimagasló tanulmányi eredményéért, közösségi munkájáért, az intézmény által adományozható második legmagasabb elismerést, a „Bóbita-díjat” vehette át Pusztai Botond nyolcadik osztályos tanuló, és nyolc éven keresztül nyújtott kimagasló tanulmányi eredményéért, versenyeredményeiért, közösségi munkájáért, az intézmény által adományozható legmagasabb elismerést vehette át Sechna Dorina, nyolcadik osztályos tanuló. A „Vándor-díjat” az intézmény vezetője és helyettese adta át.

A Szülői Közösség ballagó tagjai: Korbelyné Új Réka, Sztruhár Anikó és Csatai János szülők vehettek át oklevelet, és egy szál fehér rózsát.

Iskolánk diákolimpiai bajnok csapatai vehették át érmeiket, és vastaps köszöntötte a diákolimpia országos döntőben nyolcadik helyezést elért leány kosárcsapatunkat.

A Szózat záróakkordjait követően minden tanuló kézhez vehette bizonyítványát, a „gyümölcsöt”.

Gyakorló, ahol jó volt ebben a tanévben is gyereknek és tanárnak is lenni…! Azért jó, hogy itt a szünet! J

Sz. Zs.

GALÉRIA