GÁL FERENC FŐISKOLA SZARVASI GYAKORLÓ ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GYAKORLÓÓVODA --- FERENC GÁL COLLEGE’S TEACHER TRAINING ELEMENTARY SCHOOL AND TEACHER TRAINING KINDERGARTEN, SZARVAS --- LEHRGRUND- UND HAUPTSCHULE, LEHRKINDERGARTEN- UND KRIPPE FÜR LEHRERAUSBILDUNG DER FERENC GÁL HOCHSCHULE, SZARVAS --- LEHRGRUND- UND HAUPTSCHULE, LEHRKINDERGARTEN- UND KRIPPE FÜR LEHRERAUSBILDUNG DER FERENC GÁL HOCHSCHULE, SZARVAS --- AKADEMIA FRANTISEK GÁL SARVASSKA CVICNÁ ZÁKLADNÁ SKOLA, CVICNÁ MATERSKA SKOLA A DETSKÉ JASLE --- FERENC GALOSKI OPRUNI SHKOLASKI SITYORI-SHKOLA THAJ NURZERA, SHAVORENGI-KRESHA ANDO SARVASHO

ÜZENET A LÉLEKNEK ...

TANÉVNYITÓ SZENTMISE 2015/2016 TANÉV

* * *

2014. 12. 07.

Advent 2. vasárnap

 

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvébôl

 

    ,,Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg''
-- ezt mondja Istenetek.
,,Szóljatok Jeruzsálem szívéhez
és kiáltsátok oda neki:
Véget ért szolgaságának ideje,
bocsánatot nyert gonoszsága,
 hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze
minden bűnéért.''
    Egy hang kiált:
,,Készítsetek utat az Úrnak a pusztában,
egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át.
Minden völgy emelkedjék föl,
minden hegy és halom süllyedjen alá.
Ami egyenetlen, váljék egyenessé,

és sima úttá, ami göröngyös.
Akkor megnyilvánul az Úr dicsôsége,
és meglátják azt mindenek.
Igen, az Úr szája mondta ezt így.''
    Menj föl egy magas hegyre,
te, ki jó hírt viszel Sionnak,
emeld föl erôsen hangodat,
te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek.
Emeld föl hangodat! Ne félj!
Hirdesd Júda városainak:
    ,,Íme, a ti Istenetek!
Isten, az Úr, íme, eljön hatalommal,
karjával mindent uralma alá vet.
Vele van gyôzelmének jutalma,
és színe elôtt a bôséges zsákmány.
Úgy legelteti nyáját, mint a pásztor.

Karjaiba veszi bárányait,
ölében hordozza ôket,
az anyajuhokat pedig nagy gonddal vezeti.''

 

SZENTLECKE Szent Péter apostol második levelébôl

 

    Szeretteim! Fôképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket: az, hogy egy nap az Úr elôtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretével, mint ahogy némelyek késedelmesnek tartják, hanem türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem azt, hogy mindenki bűnbánatot tartson. Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elpusztulnak, az elemek a tűz hevétôl felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik.

Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek. Hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétôl megolvadnak. Mi az ô ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.
    Szeretteim, minthogy ezt várjuk, azon legyetek, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket.

   

EVANGÉLIUM Szent Márk könyvébôl

   

    Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete.
    Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed elôtt, hogy elôkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.
    János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, ô pedig megkeresztelte ôket a Jordán folyóban.
    János teveszôrbôl készült ruhát viselt, csípôjét bôröv vette körül; sáskát és vadmézet evett. Ezt hirdette: ,,Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ô pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!''

 

Könyörgés
Mindenható, irgalmas Istenünk, segíts, hogy szent vágyakozással siessünk Fiad elé. Örök bölcsességeddel nevelj minket, hogy evilági elfoglaltságaink ne akadályozzanak találkozásunkban szent Fiaddal.  Aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké.

 

"Uram, mentsd meg a Karácsonyt, mert nekünk már nincs hozzá erőnk!" ? sóhajt fel az egyik gondolkodó.  És valóban, ha körülnézünk, a vásárlási lázrózsák tündökölnek sokfelé.
Ebben a karácsonyra készülődő rohanásban hív bennünket a mai Szentmise könyörgése szent vágyakozásra. A vágyakozás lelassítja a rohanást, megállásra késztet. Mire is vágyom? Mit is szeretnék, És vajon mire vágyik a mellettem élő, a másik ember?
Advent ideje készülődés a találkozásra. Ha erre a találkozásra vágyódunk, akkor igazán szent lehet a várakozás időszaka.
Vágyakozásunkat különféle akadályok gyengíthetik. Hogy odaérhessünk, hogy időben ott legyünk, megfelelő utat kell választanunk. Utunkból el kell távolítani az akadályokat. Azokat az akadályokat, amelyek eltérítenek az igazi céltól. Ezek az akadályok bűneink, gyengeségeink, figyelmetlenségeink, önzésünk. Minket is hív keresztelő János által Istenünk a bűnbánatra. Tisztítsuk meg szívünket, távolítsuk el az akadályokat, hogy egyenes úton haladhassunk érkező Megváltónk felé.
Persze egyedül nehéz ezen az úton haladni. Éppen ezért hívott közösségbe, az Egyház közösségébe Jézusunk. Együtt szeretnénk haladni az úton. Segítsük hát a másik embert, hogy egyengethesse útját. Segítsük, hogy megtalálja a bűnbánat eszközét, lehetőségét. Szavunkkal és életünk példájával tehetjük ezt.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hirdetés

 

Hétköznap reggelenként 6 órakor (kedd kivételével) Roráte szentmisét tartunk a templomban. Jó lenne úgy igazítani adventi készületünket, hogy legalább néhány alkalommal eljussunk a hajnali szentmisére.

 

A mai délutáni szentmisén a Főiskolai Lelkészet kis közössége (a Lelkes Klub) fiataljai zenei szolgálattal, dicsőítéssel vesznek részt. Erre vonatkozik a melléklet plakát.

------------------------------------------------------------------------------------------------------

Jövő vasárnapi olvasmányok: Advent 3. vasárnap

 

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvébôl

   

A próféta így beszél:
    Az Úr Lelke nyugszik rajtam.
Azért kent föl az Úr és küldött engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
és meggyógyítsam a megtört szívűeket.
Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak,
és szabadságot a börtönök lakóinak.
Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.
    Nagy örömmel örvendezem az Úrban,
    lelkem ujjong az én Istenemben,
mert az üdvösség ruhájába öltöztetett,
s az igazság köntösét terítette rám.
Felékesített, mint a vôlegényt, aki koszorút visel,

és mint a menyasszonyt, aki ékszerekkel díszíti magát.
Mert amint a föld megtermi növényeit,
és a kert veteményeket sarjaszt,
úgy sarjasztja ki az Úristen az igazságot,
és a magasztalást minden nép színe elôtt.

 

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt elsô levelébôl.

   

    Testvéreim! Legyetek mindig derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok meg mindent, és a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok.
    A békesség Istene szenteljen meg titeket, hogy tökéletesek legyetek. Ôrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Hűséges az, aki meghívott benneteket, ô majd végbe is viszi.

 

EVANGÉLIUM Szent János könyvébôl

 

    Abban az idôben:
    Föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ô volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról.
    János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálembôl, hogy megkérdezzék ôt: ,,Ki vagy te?'' Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: ,,Nem én vagyok a Messiás.''
    Ezért megkérdezték tôle: ,,Hát akkor? Talán Illés vagy?''

,,Nem vagyok'' -- felelte.
    ,,A próféta vagy?''
    Erre is nemmel válaszolt.
    Azt mondták tehát neki: ,,Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?''
    Ezt felelte: ,,A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját'', amint Izajás próféta mondta.
    A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: ,,Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?'' János így válaszolt: ,,Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.''

Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.

 

---

2014. 11. 16.

Évközi 33. vasárnap

 

OLVASMÁNY a Példabeszédek könyvébôl

   

        Derék asszonyt ki talál?

Értéke a gyöngyét messze meghaladja.
        Férje egész szívével ráhagyatkozik,
    és nem jár rosszul vele.
    Mindig javára van, sohasem kárára,
    életének minden napján.
    Elôteremti a gyapjút és a kendert,
    és mindent beszerez ügyes kézzel.
        Kinyújtja karját a guzsaly után,
    és kezével megfogja az orsót.
    Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé,
    a szűkölködônek meg karját nyújtja.
        Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó,
    de az istenfélô asszony dicséretet érdemel.
    Magasztaljátok keze munkájáért,

és a városkapuknál dicsérjétek tetteit.

   

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt elsô levelébôl

 

    Testvéreim! Ami az Úr eljövetelének idejét és óráját illeti, arról nem szükséges írnom. Hiszen jól tudjátok ti is, hogy az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondogatják: ,,Béke és biztonság'', akkor éri ôket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom. És nem lesz menekvés számukra!
    De ti, testvérek, nem jártok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára meglephetne titeket. Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok.
    Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!

 

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvébôl

   

    Abban az idôben Jézus a következô példabeszédet mondta tanítványainak:
    Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettôt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettôt kapott: másik kettôt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.

Hosszú idô elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: ,,Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.'' Az úr így válaszolt: ,,Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!'' Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: ,,Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettôt nyertem rajta.'' Az úr így válaszolt: ,''Jól van, te derék és hűséges szolga. A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!''

Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: ,,Uram. Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked.'' Válaszul az úr ezt mondta neki: ,,Te gonosz és lusta szolga. Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza. Vegyétek csak el tôle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bôvelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külsô sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás.''

 

Van egy érdekes mondás, hogy ha valami fontosat kell valakire rábízni, akkor a legelfoglaltabb embert kell keresni, mert ő bizony végre fogja hajtani. Aki kevéssel foglalkozik, bár több ideje van, sajnos már megtanulta, hogy a saját kényelmére vigyáz, és csak keveset fog elfogadni. Aki már sok mindennel foglalkozik, tudja felmérni és értékelni a feladatok súlyát és mindig talál elegendő időt rá, mert értékeli a feladatot, illetve a szolgálat lehetőségét is értékeli. Erről beszél a mai evangélium.

Isten mindent nekem akar adni, és aki azt mondja: "Köszönöm, nem kérem, nekem ez már elég, amim van" Isten jóságában való mélyebb részesülést mondta le. Ennek az embernek kicsinyes a szíve. Nem képes többet befogadni. Nem a többről van szó, hanem arról, hogy lelkünket, szívünket kell kitágítani arra a szintre, hogy úgy tudjunk szeretni, mint Jézus. Csak az juthat el a szolgaság lelkétől az istenfiúság lelkéig, akiben nem a félelem, hanem a bizalom munkál Ura iránt.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hirdetés

 

Az Egyházközségi képviselőválasztás eredménye:

 

Megválasztott és a Püspök atya által 5 évre kinevezett tagok:

Gyalog Gergő

Gyekiczki Istvánné

Hódsági Tamás

Horváth Lajosné

Kerek Mihály (Csabacsüd)

Kovács Jánosné (Csabacsűd)

Lelkes György

Paraszt Attiláné

Pavuk János dr.

Pavukné Igriczi Zsuzsanna dr.

Pintér Tibor

Privler Mária

Varga Rezső

Veszter Géza

Vidácsné Szurgent Éva

 

Póttagok:

Istenes Ferenc

Lohr Gyula

Kepenyes Andrásné

Iváncsó József

Szarvas Istvánné dr.

 

Kérem, hogy ellenőrizzék hozzátartozóik sírjának érvényességét. Amely sírhelyet 1989 előtt váltottak meg, annak az újraváltásáról szíveskedjenek gondoskodni.

Kérem, hogy azt is gondolják át, hogy idei Egyházközségi hozzájárulásukat befizették-e. Ha nem, kérem fizessék be. A Püspöki kar kérése az, hogy éves jövedelmük egy századrészét ajánlják fel az Egyház fenntartására, akár az év során több részletben

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Jövő vasárnapi olvasmányok: Évközi 34. vasárnap, Krisztus, a mindenség Királya

 

OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvébôl

  

    Ezt mondja az Úr, az Isten:
    ,,Íme, magam keresem meg juhaimat, és magam ügyelek rájuk. Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom ôket mindenünnen, ahová a felhô és a sötétség napján szétszóródtak.

Magam terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le ôket -- mondja az Úr, az Isten. Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött pedig ôrködöm. Az igazság szerint legeltetem ôket.
    Ami meg titeket illet, juhaim -- mondja az Úr, az Isten --, íme, igazságot teszek a juhok között, a kosok és a bakok között.''

   

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt elsô levelébôl

 

    Testvéreim! Krisztus feltámadt a halálból, elsôként a holtak közül. Egy ember által jött a halál, és egy ember által jön a holtak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre kel. Mindenki akkor, amikor sorra kerül: elôször Krisztus, majd amikor ô eljön, azok is mindannyian, akik Krisztushoz tartoznak.
    Azután következik a vég, amikor Krisztus átadja Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsôbbséget, hatalmat és erôt megsemmisített. Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg. S ha majd minden alá lesz vetve neki, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

 

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvébôl

 

    Abban az idôben Jézus így szólt tanítványaihoz:
    Amikor az Emberfia eljön az ô dicsôségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsôséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik elôtte, ô pedig elválasztja ôket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
    Azután a király így szól a jobbján állókhoz: ,jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétôl nektek készített országot! Mert

éhes voltam és ti ennem adtatok;
        szomjas voltam, és ti innom adtatok;
        idegen voltam, s ti befogadtatok;
        ruhátlan voltam, és ti betakartatok;
        beteg voltam, és ti fölkerestetek;
        börtönben voltam, és ti meglátogattatok!''
    Erre megkérdezik tôle az igazak: ,,Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?'' Akkor a király így felel: ,,Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!''

Ezután a balján állókhoz szól: ,,Távozzatok tôlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert
        éhes voltam, és nem adtatok nekem enni;
        szomjas voltam, és nem adtatok inni;
        idegen voltam, s nem fogadtatok be;
        ruhátlan voltam, és nem takartatok be;
        beteg voltam és börtönben sínylôdtem;
        s ti nem látogattatok meg engem!''
    Erre ôk is megkérdezik: ,,Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?? Ô pedig ezt feleli majd nekik: ,,Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!? Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.

 

---

2014. 11. 09.

(Évközi 32. vasárnap) A Lateráni bazilika felszentelésének ünnepe

 

OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből

Száműzetésünk huszonötödik esztendejében az Úr eljött isteni látomásban, és egy angyal odavezetett a jeruzsálemi templom kapuja elé.

Láttam, hogy a küszöb alól víz fakadt, a ház keleti oldalán, keletre nézett ugyanis a templom főbejárata. A víz az épülettől jobbra folyt le, az oltártól dél felé.
Azután az angyal kivitt az északi kapun, s a külső kapun kívül fekvő útra vezetett, amely keletre visz. Es íme, jobbról forrás tört elő!
Kísérőm így szólt: ?A keleti vidék felé indul ez a víz, tehát keletre, onnét majd lehömpölyög a sivatag felé; a sivatagtól zúg tovább le a Holt-tengerig. Ez a víz a sós tengervizet is egészségessé teszi. Amerre árad e folyó, minden lény élni fog! Ahová eljut ez a víz, igen sok lesz a hal; amit csak öntöz e folyó, minden virulni fog!
A folyó mentén mindkét parton sok gyümölcsfa nő: lombjuk le nem hull, és gyümölcsük nem fogy el. Havonként érik friss gyümölcsük, mert vizük a szentélyből fakad, gyümölcsük étel, lombjuk pedig orvosság lesz.?
 

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből

Testvéreim! Ti Isten épülete vagytok. Mint bölcs építőmester az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapokat; de más épít rá. Ügyeljen azonban mindenki, hogyan épít rá! A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki sem rakhat.
Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? És aki Isten templomát lerontja, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, és ti vagytok az!

 

EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

Abban az időben:
Mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálem-be. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: ?Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!? Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: ?Emészt a házadért való buzgóság.?
A zsidók erre így szóltak: ?Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed??
Jézus azt válaszolta: ?Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!?
A zsidók azt felelték: ?Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt??
Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.

 

Lateráni bazilika a pápák legősibb bazilikája. Eredetileg az előkelő római család, a Lateranusok háza volt. A Nero elleni összeesküvés miatt elkobozták és császári birtok lett. Nagy Konstantin megtérése után Miltiadesz pápának adományozta, aki a római püspök székhelyévé tette. 313-ban már itt tartott zsinatot. A házban lévő bazilikát 324-ben a Legszentebb Megváltó tiszteletére szentelte. Ez a római püspöknek mint pátriárkának székhelye, és ezért a templomot "az összes templom anyja és feje" címmel ruházták fel. A XIV. században V. Orbán pápa a főoltár fölötti ciboriumba helyezte el Szent Péter és Pál apostolok koponyáját. A templom főoltárába befoglalt faoltár az apostol-oltár maradványa. A templom hajójában egy dombormű őrzi emlékét annak a történelmi eseménynek, amikor II. Szilveszter pápa átadta a magyar küldöttségnek az első királyunknak küldött koronát.
A mai szentmise megtanít arra, hogy a templom szent és Istennek szentelt hely; a mennyország kapuja, mert összeköti a földet az éggel. Egyben az egész Anyaszentegyházat is jelképezi, melynek élő építőkövei az Egyház tagjai. Előre jelzi a feltámadás utáni állapotot, és úgy mutatja be a Jelenések könyve alapján, mint a mennyország jelképét. Végül figyelmeztet saját méltóságunkra is, mert a keresztség révén a Szentlélek templomai lettünk.

------------------------------------------------------------------------------------------

 

Jövő vasárnapi olvasmányok: Évközi 33. vasárnap

 

OLVASMÁNY a Példabeszédek könyvébôl

   

        Derék asszonyt ki talál?

Értéke a gyöngyét messze meghaladja.
        Férje egész szívével ráhagyatkozik,
    és nem jár rosszul vele.
    Mindig javára van, sohasem kárára,
    életének minden napján.
    Elôteremti a gyapjút és a kendert,
    és mindent beszerez ügyes kézzel.
        Kinyújtja karját a guzsaly után,
    és kezével megfogja az orsót.
    Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé,
    a szűkölködônek meg karját nyújtja.
        Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó,
    de az istenfélô asszony dicséretet érdemel.
    Magasztaljátok keze munkájáért,

és a városkapuknál dicsérjétek tetteit.

   

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt elsô levelébôl

 

    Testvéreim! Ami az Úr eljövetelének idejét és óráját illeti, arról nem szükséges írnom. Hiszen jól tudjátok ti is, hogy az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondogatják: ,,Béke és biztonság'', akkor éri ôket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom. És nem lesz menekvés számukra!
    De ti, testvérek, nem jártok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára meglephetne titeket. Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok.
    Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!

 

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvébôl

   

    Abban az idôben Jézus a következô példabeszédet mondta tanítványainak:
    Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettôt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettôt kapott: másik kettôt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.

Hosszú idô elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: ,,Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.'' Az úr így válaszolt: ,,Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!'' Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: ,,Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettôt nyertem rajta.'' Az úr így válaszolt: ,''Jól van, te derék és hűséges szolga. A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!''

Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: ,,Uram. Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked.'' Válaszul az úr ezt mondta neki: ,,Te gonosz és lusta szolga. Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza. Vegyétek csak el tôle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bôvelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külsô sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás.''

 

---

2014. 10. 12.

Évközi 28 vasárnap

 

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvébôl

  

        A Seregek Ura bôséges lakomát rendez
    minden nemzetnek ezen a hegyen.

Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat,
    és erôs színbor.
        És ezen a hegyen leveszi a leplet,
    amely minden népet betakart,
    és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított.
        Örökre megsemmisíti a halált.
    Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról,
    lemossa népérôl a gyalázatot, lemossa az egész földön.
    Ô, az Úr mondta ezt.
        Azon a napon majd így beszélnek:
    Íme, a mi Istenünk!
    Benne reméltünk. hogy ô megszabadít minket.
    Ô az Úr, s mi benne bíztunk.
    Örüljünk és ujjongjunk szabadításának!

Lám az Úr keze megpihen e hegyen.

   

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt levelébôl

   

    Testvéreim! Tudok nélkülözni, de tudok bôségben is élni. Megszoktam mindig mindent: a jóllakást és az éhezést, a bôvelkedést és a nélkülözést. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erôt ad.
    Mégis jól tettétek, hogy szükségemben segítségemre voltatok. Az én Istenem, gazdagságának mértéke szerint, a ti szükségeteket is bôségesen kielégíti majd a Jézus Krisztus által elnyert dicsôségben. Legyen dicsôség Istennek, a mi Atyánknak örökkön-örökké! Ámen.

   

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvébôl

   

    Abban az idôben: Jézus ismét példabeszédekben szólt a fôpapokhoz és a nép véneihez:
    A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzôt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzôre. Ôk azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: ,,Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzôre!'' De azok mindezzel mit sem törôdve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sôt meg is ölték ôket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: ,,A menyegzô kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkeresztezôdésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzôre!'' A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.

Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzôs ruhába öltözve. Megszólította: ,,Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzôs ruhád?'' De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: ,,Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külsô sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!''
    Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!

 

Szent Máté evangéliuma hangsúlyozza legerôsebben az ítéletre várást, az intéssel együtt, hogy tegyük Isten akaratát! Az Egyházhoz való gépies odatartozás nem ad biztonságot az Ítéletkor! A királyi menyegzô példázatának két fôpontja: az új vendégek meghívása, miután az elsôk vonakodtak jönni, és a menyegzôs ruha nélküliek kiutasítása. A Fiú, kinek a király -- a mennyei Atya -- menyegzôt rendez, ugyanaz, akit az elôzô példa vincellérei megölnek. A király tehát nemcsak gyümölcsöt követel szôlôjébôl, hanem meghívót is küld vendégségére. Annál súlyosabban számít a meghívottak elmaradása! Az ítélet: Jeruzsálem lerombolása (l. 22,7 a példa közvetlen alkalmazásaként). Aztán sok mást meghívnak a föld minden népébôl. Hogy e meghívottakból, ,,hivatalosakból'' hány lesz választott, azt az ünneplô köntös (megszentelô kegyelem) dönti el; ahogy a szôlôművesek példájában a gyümölcs: megtették-e az Atya akaratát?

 

-------------------------------------------------------------------------------------------

Imádság a Szent Családhoz a Szinódusért

 

Urunk, Istenünk, Egyházad kormányzója és őrzője, kérünk, öntsd az értelem, az igazság és az egyetértés lelkét a szinódusra egybehívott szolgáid lelkébe, hogy felismerjék, ami kedves előtted, és amit jónak ismertek meg, azt tegyék is minden erejükkel. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

-------------------------------------------------------------------------------------------

Jövő vasárnapi olvasmányok: Évközi 29. vasárnap

 

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvébôl

   

            Az Úr így szól fölkentjéhez, Küroszhoz,akinek megfogja jobbját,
        hogy színe elôtt meghódolásra bírja a nemzeteket,
        és megoldja a királyok derekán az övet;
        hogy megnyissa elôtte a kapukat,
        és ne maradjon egyetlen kapu se zárva:
            ,,Szolgámért, Jákobért,
        és választottamért, Izraelért
        szólítottalak neveden.
        Dicsô nevet adtam neked, bár nem ismertél.
            Én vagyok az Úr, és senki mást
        Rajtam kívül nincs más isten.
        Bár nem ismersz, mégis felövezlek,
        hogy napkelettôl napnyugatig megtudják:
        rajtam kívül nincsen más.

           Én vagyok az Úr, és senki más.''

 

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt elsô levelébôl

  

    Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban: Kegyelem nektek és békesség!
    Mindenkor hálát adunk Istennek mindnyájatokért, ahányszor csak megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelen gondolunk Istenünk és Atyánk elôtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd reményetekre.
    Testvéreim, kiket az Úr szeret! Jól tudjátok, hogy választottak vagytok! Hiszen az evangéliumot nem csak szóval hirdettük köztetek, hanem erôvel, Szentlélekkel és mélységes meggyôzôdéssel!

   

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvébôl

  

    Abban az idôben:
    A farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártrakat a következô kérdéssel: ,,Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?'' De Jézus felismerte gonoszságukat és így szólt hozzájuk: ,,Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!'' Aztán megkérdezte tôlük: ,,Kinek a képe és a felirata ez?'' Azok azt felelték: ,,A császáré.'' Erre ô így szólt hozzájuk: ,,Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré -- az Istennek pedig, ami az Istené!'' Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták ôt, és elmentek.

   

------------------------------------------------------------------------------------------

 

---

2014. 10. 05.

Évközi 27 vasárnap

 

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvébôl

   

        Hadd zengjem el barátomnak
    az ô szôlôje iránt érzett szerelmes énekét.

A barátomnak volt egy szôlôskertje,
    termékeny domboldalon.
    Felásta földjét, a köveket kiszedte belôle
    és nemes szôlôfajtákkal ültette be.
    A középre tornyot épített,
    sajtót is vágott benne.
    Aztán várta, hogy szôlôt teremjen,
    de csak vadszôlôt hozott.
        Most hát, Jeruzsálem lakói
    és ti, Juda férfiai:
    Tegyetek igazságot köztem és szôlôm között!
    Mit kellett volna még tennem szôlômmel,
    mit nem tettem meg vele?
    Azt vártam, hogy szôlôt teremjen,
    hát miért hozott csak vadszôlôt?
        Most ezért tudtotokra adom,

mit fogok tenni szôlômmel:
    Lebontom sövényét, hadd legeljék le,
    lerombolom falát, hadd tapossák össze.
    Parlaggá teszem:
    Nem metszik és nem kapálják meg,
    hadd verje föl a bozót és a gaz.
    És megparancsolom a felhôknek:
    ne hullassanak rá esôt.
        Igen, a Seregek Urának szôlôje Izrael háza,
    és Juda népe az ô dédelgetett ültetvénye.
    Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe,
    és lám, gaztetteket követnek el.
    Azt várta, hogy igazság terem náluk,
    de csak jajkiáltás hallik és siralom.

 

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt levelébôl

 

    Testvéreim! Ne aggódjatok semmiért, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket hálaadással együtt az Úr elé. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megôrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.
    Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes és igazságos, arra, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok is tettekre, és veletek lesz a béke Istene!

 

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvébôl

  

    Abban az idôben Jézus ezt mondta a fôpapoknak és a nép véneinek:
    Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szôlôt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig (a sziklába) taposógödröt vágott, és ôrtornyot épített. Aztán rábízta a szôlôt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szôlômunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szôlômunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint elôször, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte le hozzájuk, mondván: ,,A fiamat csak megbecsülik!'' Mikor azonban a szôlômunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: ,,Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!'' Meg is ragadták ôt, kidobták a szôlôbôl, és megölték.

Amikor megjön a szôlôskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szôlômunkásokkal?
    Ezt válaszolták: ,,Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szôlôt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.''
    Jézus így folytatta: ,,Nem olvastátok soha az Írásokban:
        A kô, melyet az építôk elvetettek,
        mégis szegletkôvé lett,
        az Úr tette azzá,
        és szemünkben csodálatos ez!
    Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tôletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.''

 

Végighallgatva Jézusnak ezt a példabeszédét, első benyomásunk alapján ésszerűtlennek, sőt értelmetlennek találjuk a szőlő urának naivitását: hogy-hogy nem vette észre, hogy a béres munkások szolgáival milyen gonosz módon viselkedtek? Hogyan volt képes egyetlen fiát a kegyetlenek közé küldeni? Hiszen tudnia a kellett volna, hogy ezektől semmi jót nem várhatott! Nem vette észre, hogy sem a szolgái, sem a fia nincsenek biztonságban? Vagy, talán Ő nem a biztonságot kereste? Talán nem a mi mércénkkel mér?

Igen, Isten nem a mi mércénk szerint jó, nem az elvárhatóságig bízik bennünk, hanem a képtelenségig! Hetvenszer - hétszer megbocsát, "az a hivatása"! Íme, a jó hír: a JÓ Isten rólunk is a jót feltételezi, győzzük le magunkban a rosszat, és teremjük meg a gyümölcsöt! Aki teljes szívéből belefog ebbe a munkába, Istent találja az oldala mellett! Még a bűneink sem ronthatják el az Ő művét, ha megbánjuk és túllépünk rajtuk. Nem büntetni akar. Ő együtt akar örülni velünk! Az Ő szeretete a mi biztonságunk, semmi más.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Imádság a Szent Családhoz a Szinódusért

 

Jézus, Mária és József, bennetek szemléljük az igaz szeretet csillogását, hozzátok fordulunk bizalommal.

Názáreti Szent Család, tedd a mi családjainkat is a megélt közösség és az imádság helyévé, az Evangélium hiteles iskolájává, kicsiny család-egyházzá.

Názáreti Szent Család, add, hogy a családoknak ne kelljen többé megtapasztalniuk az erőszakot, a bezártságot, a meg-osztottságot; és akiket megbántottak vagy megbotránkoztattak hamarosan megvigasztalódhassanak és meggyógyuljanak.

Názáreti Szent Család, add, hogy a következő Püspöki Szinódus mindenkiben újraélessze annak tudatát, hogy a család szent és sérthetetlen, Isten tervének ékköve.

Jézus, Mária és József, halljátok meg és hallgassátok meg könyörgésünket. Ámen.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Jövő vasárnapi olvasmányok: Évközi 28. vasárnap

 

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvébôl

  

        A Seregek Ura bôséges lakomát rendez
    minden nemzetnek ezen a hegyen.

Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat,
    és erôs színbor.
        És ezen a hegyen leveszi a leplet,
    amely minden népet betakart,
    és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított.
        Örökre megsemmisíti a halált.
    Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról,
    lemossa népérôl a gyalázatot, lemossa az egész földön.
    Ô, az Úr mondta ezt.
        Azon a napon majd így beszélnek:
    Íme, a mi Istenünk!
    Benne reméltünk. hogy ô megszabadít minket.
    Ô az Úr, s mi benne bíztunk.
    Örüljünk és ujjongjunk szabadításának!

Lám az Úr keze megpihen e hegyen.

   

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt levelébôl

   

    Testvéreim! Tudok nélkülözni, de tudok bôségben is élni. Megszoktam mindig mindent: a jóllakást és az éhezést, a bôvelkedést és a nélkülözést. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erôt ad.
    Mégis jól tettétek, hogy szükségemben segítségemre voltatok. Az én Istenem, gazdagságának mértéke szerint, a ti szükségeteket is bôségesen kielégíti majd a Jézus Krisztus által elnyert dicsôségben. Legyen dicsôség Istennek, a mi Atyánknak örökkön-örökké! Ámen.

   

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvébôl

   

    Abban az idôben: Jézus ismét példabeszédekben szólt a fôpapokhoz és a nép véneihez:
    A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzôt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzôre. Ôk azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: ,,Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzôre!'' De azok mindezzel mit sem törôdve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sôt meg is ölték ôket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: ,,A menyegzô kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkeresztezôdésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzôre!'' A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.

Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzôs ruhába öltözve. Megszólította: ,,Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzôs ruhád?'' De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: ,,Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külsô sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!''
    Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!

 

---

 

2014. 09. 14.

(Évközi 24. vasárnap) Szent Kereszt felmagasztalása

 

OLVASMÁNY a Számok könyvéből

   

Az Egyiptomból való kivonulás idején a választott nép elhagyta a Hór hegyét, és Edom földjét megkerülve a Vörös-tenger felé haladt. A nép azonban belefáradt a vándorlásba, és zúgolódni kezdett Isten és Mózes ellen: "Miért hoztál ki minket Egyiptomból, azért, hogy meghaljunk itt a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen ivóvíz, és unjuk már e semmit érő manna-étket is!" Az Úr ekkor mérges kígyókat küldött a népre, s ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak. Erre Mózes elé járultak, és így kérlelték őt: "Vétkeztünk, lázadoztunk Isten ellen és teellened. Imádkozzál, hogy a kígyókat vegye el tőlünk az Úr!" Mózes tehát közbenjárt a népért, és az Úr így válaszolt: "Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára. Akit marás ért és rátekint, az életben marad." Csináltatott is Mózes egy rézkígyót, és kitűzte jelül egy fára. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.

   

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt levelébôl

   

   Testvéreim! Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fel magasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

   

EVANGÉLIUM Szent János könyvébôl

   

    Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.

 

A megdöbbentő az, hogy Istennek lett volna más módja az emberek megváltására. De hát akkor miért ezt az utolsó, megbotránkoztató módszert választotta?

A választ hallottuk a mai evangéliumban: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen." A szeretet a kulcsszó tehát ebben a keresztáldozatban. Mert tévesen benne maradt az emberek tudatában az ősidők óta meglévő vallásos jelenség az áldozattal kapcsolatban. Eszerint az áldozat azt jelenti, hogy az ember valamit leöl, feláldoz, megsemmisít, hogy kiengesztelje az isteni erőket. A pogányok állatokat, vagy némely vallások embereket áldoztak az isteneknek, hogy ezzel kedvükben járjanak. Jézus Krisztus keresztáldozatánál még véletlenül sem lehet erre gondolni, mert könnyen úgy jöhet ki a végeredmény, hogy az Atyaisten feláldozta Fiát, egy embert, egy tökéletes embert, hogy az emberiség az Isten kedvében járjon. Ez a gondolat egy tökéletesen elferdített dolog. Jézus keresztjénél nem erről van szó, nem arról, hogy a mi Istenünk ilyen véreskezű lenne. Nem véletlenül sem. A keresztáldozatban arról van szó, hogy Isten Fia önként, saját elhatározásából belehal a szeretetbe. Nem ismeretlen számunkra a szeretetnek ez a magasfoka az emberek között, mert gondoljunk a szerelmesekre, vagy a házastársakra, vagy a gyermekéért aggódó anyára amikor art halljuk, hogy "belehalnék, ha történne valami bajod, belehalnék, ha elveszítenélek". Ez történt a kereszten: Jézus bele is halt ebbe az aggódásba, ebbe a mindent féltő szeretetbe. Mert "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen."

Ez tehát a kereszt üzenete, ennek a két egymásba rakott fagerendának. S így lett az utolsó bitófából a szeretet felkiáltójele. Tekintsünk ezentúl úgy a keresztre, akár itt a templomban, vagy házaink, szobáink falán függő keresztre, mint annak jelére, hogy ennyire szeret minket az Isten. S ha ennyire szeret minket, akkor nem maradhat ez viszonzás nélkül. Életünkben, hétköznapjainkban válaszoljunk Isten szeretetére felebarátaink és Isten önzetlen, feltétel nélküli szeretetével.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bányai János ny. plébános, c. apát lelke üdvéért most vasárnap az esti szentmisét ajánljuk fel.

 

Jövő vasárnapi olvasmányok: Évközi 25. vasárnap

 

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvébôl

  

        Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok,

hívjátok segítségül, amíg közel van!
        Hagyja el útját a gonosz,
    és gondolatait a bűnös;
    térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta,
    Istenünkhöz, mert bôkezű a megbocsátásban.
        Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok,
    és az én útjaim nem a ti útjaitok -- mondja az Úr.
    Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél,
    annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál,
    az én gondolataim -- a ti gondolataitoknál.

   

 

  

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt levelébôl

   

    Testvéreim! Nyíltan megmondom, hogy Krisztus most is, mint mindig, megdicsôül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Ha viszont tovább kell élnem, az gyümölcsözô munkát jelent.
    Nem tudom tehát, mit válasszak, mert mind a kettô vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal legyek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van.
    Éljetek hát ti is Krisztus evangéliumához méltóan!

   

   

 

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvébôl

   

    Abban az idôben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szôlôjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte ôket a szôlôjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: ,,Menjetek ti is a szôlômbe, és ami jár, megadom majd nektek.'' Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tôlük: ,,Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?'' Azok ezt válaszolták: ,,Mert senki sem fogadott fel minket.'' Erre azt mondta nekik: ,,Menjetek ti is a szôlômbe!''

Amikor beesteledett, a szôlôsgazda így szólt intézôjéhez: ,,Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsôkig!'' Elôször azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egyegy dénárt kaptak. Amikor az elsôk jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ôk is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: ,,Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!'' Ô azonban ezt felelte az egyiküknek: ,,Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?''

 

---

 

2014. 08. 17.

Évközi 20. vasárnap

 

Mt 15,21-28

Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: ,,Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon.'' Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: ,,Küldd el őt, mert csak kiabál utánunk.'' Ekkor így szólt: ,,Nem küldtek máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.'' Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: ,,Uram, segíts rajtam!'' Erre így válaszolt: ,,Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.'' De az asszony csak folytatta: ,,Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.'' Erre Jézus így szólt hozzá: ,,Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod.'' És abban az órában meggyógyult a lánya.

 

Nem döbbentünk meg, amikor azt olvassuk ? halljuk, hogy Jézus szóra sem méltatta a könyörgő asszonyt? Tette mindezt, miután Genezáret földjén tömegesen gyógyította a betegeket. Sőt, ?minden beteget.? Ezen a túlsó parton bizony nem csak hithű zsidók éltek. Az írás nem számol be semmiféle személyválogatásról a gyógyításnál. Akkor hát miért olyan elutasító a kánaáni asszonnyal szemben? És miért ment a pogány Tírusz vidékére, ha egyszer semmi köze a pogányokhoz ? őket nevezik kutyának a hithű izraeliták? Nos, megkockáztatom az állítást, hogy meg akarta leckéztetni tanítványait. Azok szokás szerint elküldenék az asszonyt. Az asszony terhükre van, és mezt meg is mondják: ne kiáltozzon utánunk! Nemde a mai tanítványok is hajlanak a kényelemre? Jézus látszólag megerősíti őket, amikor az addig érvényes doktrínát, hogy a Messiás a választott nép megmentésére jött, megismétli. De álljunk meg itt egy pillanatra! Hol mondta korábban Jézus, hogy küldetése csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól? Máténál, például, sehol! Éppen ellenkezőleg! Panaszkodik, hogy nincs becsülete saját hazájában és házában, sőt, megátkozza a városokat, ahonnan legközvetlenebb munkatársai származnak, Betszaidát valamint Kafarnaumot, amely lakhelye ebben az időben! Szodoma és Tirusz ? ahol találkozik az asszonnyal, sorsa tűrhetőbb lesz, mint sok csodájának színhelyei ? fakad ki egy másik alkalommal. A Mester valójában torkig van a nacionalista önelégültséggel, de tudja, hogy tanítványai még kigyógyítandók előítéleteikből. S erre a terápiára szolgál a találkozás az állhatatos pogány kérővel: alázata megszégyeníti a kevély tanítványokat. Ugyan melyikünk fogadná zokszó nélkül, hogy kutyának mondják? Nemde, felháborodottan otthagynánk a sértegetőt, felejtvén, hogy meggyógyíthat. Csakhogy ez az asszony szeret. Édesanya. És ez fontosabb, mint az, hogy nem közénk való. Jézus megdicséri hitéért. Mondhatta volna azt is: Asszony! Szeretsz, legyen hát úgy, ahogy szeretnéd! Lehetséges, hogy a hit és a szeretet egy és ugyanaz a dolog? Legalábbis ugyanazon érem két oldala? De akkor a gyűlölet hitetlenség? Félek, hogy igen.

 

---

 

2014. 08. 10.

Évközi 19. vasárnap

 

Mt 14,22-33

A kenyérszaporítás után mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott. A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: ,,Kísértet!'', és félelmükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonban mindjárt szólt nekik: ,,Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!'' Péter így válaszolt neki: ,,Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.'' Ő azt mondta: ,,Gyere!'' Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: ,,Uram! Ments meg engem!'' Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: ,,Te kishitű! Miért kételkedtél?'' Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: ,,Valóban Isten Fia vagy!''

 

Izraelben az egyik utazási iroda, elhatározta, hogy Jézus vízen járásának élményével megajándékozza a Genezáreti tóhoz látogató turistákat. 5 centiméterrel a víz felszíne alatt egy vastag üveget feszítenek ki a víz alá és a turista megfelelő pénz lefizetése ellenében megtapasztalhatja, hogy mit jelentett a vízen járás Péternek. Lehet, hogy 2000-re az utazási irodák ezzel fogják reklámozni a Genezáreti tóhoz vezető utakat, ?próbálja ki ön is a vízen járást!? El kell ismerni, hogy ez a nem túlságosan tiszteletreméltó eljárás ügyes reklámfogás. Az emberek szeretik a kuriózumokat, és ott abban a környezetben biztosan sokat szeretnék kipróbálni ezt az élményt.
A kérdés csak az, ez volt-e a csoda célja. Mit akart megtenni Jézus amikor ilyen rendkívüli jeleket mutatott. A vízen járás történetének több változata szerepel a Bibliában, mindegyik elbeszélés azonos, hogy ez a történet a Genezáreti tavon történt, és Jézus és Péter kiemelt szerepet kapott ebben a történetben. A járulékos részletekben már eltér a történet.
A történet a kenyérszaporítás után történik, amikor Jézusnak szinte ki kell menekíteni tanítványait a tömegből, amely őt királlyá akarja választani. Jézus ebben a történetben egyedül marad, hasonlóan a getszemani kerti magányhoz. A bárka szimbolikus jelentést kap a történetben, az egyházat jelenti. A bárkában Jézus nélkül a tanítványok kétségbeesve eveznek, semmilyen kiutat nem látnak, de azt világosan látják az elemekkel nem tudnak megküzdeni. Sőt az evangélista hogy fokozza a feszültséget, megemlíti a negyedik őrváltás idején, vagyis éjszaka volt. Lukács, aki elbeszéli ugyanezt a történetet, drámaibban fogalmaz ?éjszaka volt a sötétség hatalmának órája?
A történet tehát egyrészt csoda elbeszélés, másrészt példázat. Ha eddig nem volt világos, mindenképpen kiderül, amikor Jézus megjelenik a vízen feléjük közeledve. Ők a segítséget inkább kísértetnek tartják. A félelem átprogramozza az érzékeiket. Félelmüket csak Jézus hangja oszlatja el ?Bátorság! Én vagyok!?. Feltehetően Péter ellenőrizni akarja azt amit lát, kéri hogy ő is a vízen járhasson. A kíváncsisága legyőzi a félelemét, majd végül a félelem lesz úrrá rajta és süllyedni kezdett.
A történetben az izgalmas elbeszélés keveredik a szimbolikus tanítással. Sőt kiderül ez egy olyan átélt élménye a tanítványoknak, amelyből kezdettől fogva következtetést vontak le maguk számára. Rövid idő alatt megélték a dicsőséget a kenyérszaporítás kapcsán, a menekülést a tömeg indulatai miatt, a félelmet az elszabadult elemek viharában, és végül a találkozást azzal a Jézussal, aki a másik partról jött. Fölfedezték Jézus az eseményeket mindig máshonnan nézi és irányítja mint, ahol ők vannak. Ezt a történetet, közös élményüket tovább adták az egyháznak, azoknak akik szavukra hittek. Jézus fölemel bennünket, megpróbál bennünket, de minden veszélyből kiment bennünket. De az egyháznak, a hívőnek csak Jézusban van biztonsága.
Ez volt az a rendkívüli élmény, amelyet a Genezáreti tavon átéltek a tanítványok. Ezt nem pótolja az a vastag üveglap, melyet 5 centire a víz alá akarnak feszíteni. Ugyanis ebben a történetben az utazás, a hívő egyház kalandjairól szól, ezeket a hitben lehet csak átélni, semmilyen német, osztrák vagy izraeli utazási iroda nem tudja adni, csak Krisztus, aki a mi biztonságunk és hitünk tárgya.

---

 

2014. 07. 27.

Évközi 17. vasárnap

 

Mt 13,44-52

Hasonló a mennyek országa a kincshez, amelyet elrejtettek a szántóföldben. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt. Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott. Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezeket?'' Azt felelték neki: ,,Igen.'' Ő pedig azt mondta nekik: ,,Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.''

 

Van egy nagy kincsünk. Sokat ér, mert örökké tartó. Mert nem kezdi ki az idő vas foga, nem emészti meg a rozsda, nem pusztul el. Ez a kincs egy hely, amelyet Jézus készít a számunkra.

Erre a helyre, ebbe az országba életünk útja vezet. Ezen az úton hitünk, reményünk és szeretetünk vezet. De őriznünk kell, mert törékeny cserépedényben van. Mert elveszthetjük. De amíg földi utunkon haladunk, vissza is kaphatjuk Istentől.

Ez az út nem könnyű, küzdelmekkel jár. Időnként nehéz, időnként nem értjük, miért éppen arra vezet. Időnként váratlan fordulatot vesz. Mégis, Istenben bízva akarunk járni ezen az úton, akarunk haladni a cél felé.

Az Istent szeretőknek minden a javára válik. Ezzel a bizalommal akarunk tovább haladni Isten útján. Akkor is, ha éppen vissza kell temetni egy megtalált kincset, hogy majd egészen az enyém lehessen.

Mit kérjek ma Istentől? Mi az, amire igazán szükségem van? Hogy szeretetét megtapasztalhassam, megélhessem és másoknak meg tudjam mutatni. Hogy merjem előtte kinyitni tenyeremet, és ne ijedjek meg, ha valamit elvesz belőle, hogy mást tegyen a helyére. Kérjük bátran Istentől a bölcsességet, hogy felismerjük akaratát, és szeretetében élve juthassunk majd el Országába.

 

---

 

2014. 07. 13.

Évközi 15. vasárnap

 

Mt 13,1-23

Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt. Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: ,,Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!'' Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: ,,Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?'' Ő ezt válaszolta nekik: ,,Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: ,,Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok. Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket'' [Iz 6,9-10]. A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta. Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde: Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.''

 

 

Vajon hányszor hallottuk életünkben ezt a történetet? És hányszoros termést hozott? Százszorosat? Hatvanszorosat? Harmincszorosat? Vagy netalántán annyit sem? Mitől is függ ez?

Jézus azzal fejezi be a példabeszédet, hogy ?AKINEK FÜLE VAN, HALLJA MEG!?

Az első feltétel tehát, hogy odafigyeljünk. Nemde, ez már eleve nem is könnyű, hisz annyi mindenre figyelünk ? kellene figyelnünk ? manapság! Berreg, vagy csak zümmög a mobiltelefonunk, és máris azon jár az eszünk.

A második tényező, hogy ki kell időnként mozdulnunk a kényelemből., a megszokott, és dolgainktól zsúfolt környezetből. Képesek vagyunk egyáltalán összeszámolni, hány mütyür és kacat vesz körül minket? És persze nem csak fizikai mütyürök és kacatok, hanem lelkiek is: emlékek és tervek, álmok és gondok. Jézus minden esetre ?elment hazulról?. A magvető ? aki persze ő maga ? ?kiment?.

A harmadik tényező a ?talaj?, azaz mindenkori lelkiállapotunk. Zaklatott vagy? Semmi esélyed a százszoros termésre. El kell csendesedni. S vehetnénk tovább: mik a mi életünkben az ?útszéle?, a ?kövek?, a ?tűző nap?, a ?tövisek? megfelelői? S mitől ?jó? a jó föld?

Elgondolkodni ezeken mindenképp érdemes, hogy a jól ismert példázat elkezdhessen működni lelkünkben és termést hozhasson.

 

Nagyböjt 4. vasárnap

Jn 9,1-41

Amikor továbbment, látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték őt: "Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?" Jézus azt felelte: "Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne. Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak." Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, és azt mondta neki: "Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!" Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. Ezért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: "Nem ő az, aki itt ült és koldult?" Egyesek azt mondták: "Ő az." Mások így szóltak: "Nem, csak hasonlít rá." Ő azonban kijelentette: "Én vagyok az." Erre megkérdezték tőle: "Hogyan nyíltak meg a szemeid?" Azt felelte: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: "Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg." Elmentem tehát, megmosdottam, és látok." Azok megkérdezték tőle: "Hol van ő?" Ő azt felelte: "Nem tudom." Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt. Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt. Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szemevilágát. Ő azt felelte: "Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok." Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: "Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!" Mások azt mondták: "Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen jeleket?" És szakadás támadt köztük. Erre ismét megkérdezték a vaktól: "Te mit gondolsz róla, miután megnyitotta szemeidet?" Ő pedig azt felelte: "Próféta!" A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hívták a most már ép szemű ember szüleit. Megkérdezték őket: "A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?" A szülei azt felelték: "Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról." Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: "Megvan a kora, őt kérdezzétek." Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: "Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös." Ő azt felelte: "Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok." Erre megkérdezték tőle: "Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?" Az azt felelte nekik: "Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?" Erre megátkozták őt, és azt mondták: "Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van." Az ember erre azt felelte: "Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet. Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit." Azok azt felelték neki: "Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?" És kidobták őt. Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel-e az Emberfiában?" Az így felelt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Jézus azt mondta neki: "Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél." Erre az így szólt: "Hiszek Uram!" És leborult előtte. Akkor Jézus ezt mondta: "Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek." A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: "Csak nem vagyunk mi is vakok?" Jézus ezt válaszolta: "Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: "Látunk." Ezért megmarad a bűnötök."

Lelkigyakorlatokon, közösségi együttléteken szokott feladat lenni, hogy párokat alkotva az egyiknek bekötik a szemét, a másik pedig vezeti. A bekötött szemű ember rádöbben kiszolgáltatottságára, és megtapasztalja, hogy rábízhatja magát a másikra.

Milyen nehéz, amikor valami elhomályosítja látásunkat, ha nem látunk tisztán, mert bepárásodik a szemüveg vagy az ablak. Ilyenkor szeretnénk letörölni a párát, megtörölni szemünket, hogy újra tisztán lássunk. A léleknek is elhomályosulhat a látása, amikor bűneink párája, köde ereszkedik rá. Egészen meg is vakulhat, ha nem tisztítjuk rendszeresen.

Jézus nekünk is felkínálja a megtisztulás, a tisztán látás lehetőségét. A bűnbánat fürdőjében tisztíthatjuk meg lelkünk szemét. Ha megtisztítjuk lelkünkben a kegyelem forrását, ha bőven fakad bennünk az élet vize, akkor tisztává teszi látásunkat, és biztosan haladhatunk utunkon.

A váratlan gyógyulás zavart okoz a farizeusok magabiztosságában. Megtérésem, megtisztulásom kiválthatja környezetem ellenérzését. De Jézus találkozni akar velem, velem fog járni, megerősít, hogy hitemről, Isten iránti szeretetemről mindig tanúságot tehessek. Nagyböjt időszakában vállaljam fel bátran a bűnbánatot, akkor is, ha nem mindenki értékeli ezt. Hiszen Isten a belsőt nézi és nem a külsőt. Nem az emberek tetszése, elfogadása a fontos, hanem hogy Isten előtt kedves legyek.

***

Nagyböjt 3. vasárnap

Jn 4,5-42

Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül hat óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre megkérdezte tőle: "Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. Jézus azt felelte: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: "adj innom", talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked." Az asszony megjegyezte: "Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?" Jézus azt felelte: "Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." Erre az asszony megszólalt: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!" Jézus ezt felelte neki: "Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!" Az asszony erre kijelentette: "Nincs férjem." Jézus ezt válaszolta: "Jól mondtad: "Nincs férjem". Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad." Az asszony ekkor így szólt: "Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell." Jézus azt felelte neki: "Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. Az Isten lélek, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk." Az asszony erre megjegyezte: "Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent." Jézus azt válaszolta neki: "Én vagyok az, aki veled beszélek." Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: "Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?" Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: "Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?" Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá. Eközben a tanítványok kérték őt: "Rabbi, egyél!" Ő azt felelte nekik: "Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok." A tanítványok egymást kérdezgették: "Talán enni hozott neki valaki?" Jézus pedig így folytatta: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra. Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval. Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be." Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: "Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem." Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt. Az asszonynak pedig azt mondták: "Mostmár nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője."

A ma emberét gyötri a szomjúság. Szeretné csillapítani a szomját, de milyen sokszor nem találja az élő vizet, azt a vizet, amely valóban, és teljesen kiolthatja a szomját. A ma embere szomjazik az igazságra, de sokszor csak a maga igazát keresi, és nem talál el a teljes igazságra, nem látja meg Jézust, aki az Igazság. A ma embere vágyik az Istennel való találkozásra, de nem meri megvallani bűneit, gyengeségét, csak a maga erejére akar hagyatkozni, így nem veszi észre, ki az, aki tőle inni kér, ki az, aki odaül mellé, megszólítja, és szeretné felemelni. A ma embere, ha valamire rátalál, csak magának akarja megtartani, ezért nem mer róla beszélni, így viszont a megtalált érték, szépség elveszíti értékes, szép voltát. Mi is a ma emberei vagyunk, és nehéz legyőznünk a világ vonzását, nehéz másként gondolkodni, nehéz másképp közeledni a világ dolgaihoz, nehéz megmutatni az Isten szeretetét. Ha felfedezzük, ki az, aki odaül mellénk, ki az, aki vizet kér, akkor újra rátalálhatunk az élő víz forrására. Jézus ma arra hív minket, hogy csillapítsuk szomjunkat az élő vízzel, és vezessünk el másokat is a vízforráshoz.

***

Nagyböjt 2. vasárnap

Mt 17,1-9

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet." Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok" [Iz 42,1; MTörv 18,15]. Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: "Keljetek föl, és ne féljetek!" Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: "Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halottak közül föl nem támad."

Jézussal a hegyre

Kirándulni indulunk. Fárasztónak tűnik az út. Hegyet kell mászni, esetleg többet is egymás után. Mégis megéri a fáradtságot a célba érés öröme, a szép kilátás, a találkozás az út végén.

Nagyböjti önmegtagadásainkban erőfeszítéseinkben Jézus nem hagy magunkra minket. Velünk jön a hegyre. Megéri az erőfeszítés, mert nem várt élményekben lehet részünk. De el kell indulnom, vállalnom kell az erőfeszítéseket.

Erőforrásaink:

Imádságunk: egyénileg és közösségben. Többet vállalva a szokottnál. Jobban figyelve az elcsendesedésre. Keresve az alkalmat, a helyet, az időt az imádságra

.

Szentmise: A vasárnapi Szentmise komolyan vétele. Egy-egy hétköznapi Szentmise betervezése. Minden Szentmisében találkozhatok Jézussal.

Szentségek vétele: szentáldozás és szentgyónás fontossága. Merjek élni a Jézus által felkínált kegyelmi eszközökkel.

Közösség. Jó keresnem a kapcsolatot másokkal, a többiekkel, akikkel kölcsönösen erősíthetjük egymást.

Mindezekben az alkalmakban az együttlét örömét megtapasztalhatom. És Jézus időnként nekünk is megadja a színeváltozás örömét, tapasztalatát.

Jézus ma bátorságot ad, hogy amit elhatároztunk, azt valóra is váltsuk, abba belevágjunk.

***

Nagyböjt 1. vasárnap

Mt 4,1-11

Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött hozzá a kísértő és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré." De ő ezt válaszolta: "Írva van: "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik"" [MTörv 8,3]. Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára és azt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van: "Angyalainak parancsolt felőled: a kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat"" [Zsolt 91,11-12]. Jézus ezt mondta neki: "Az is írva van: "Ne kísértsd az Urat, Istenedet"" [MTörv 6,16]. Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki: "Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem." Jézus azt felelte neki: "Távozz, Sátán! Mert írva van: "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj"" [MTörv 5,9; 6,13]. Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.

Hányszor döntöttük el, hogy valamit végig fogunk csinálni, de később felfedeztük, hogy túl nehéz a dolog és feladtuk. Minket a könnyebb megoldás kísért. Jézus sem volt mentes a kísértésektől, ebben is hasonló lett hozzánk, emberekhez. Pedig biztosan könnyebb lett volna neki kísértések nélkül, ha mint egy beprogramozott komputer végigfuttatta volna a programot, amit az Atya beletáplált és a végén kijött volna a "jó megoldás", a megváltásunk. De tud-e szeretni egy komputer? Szabadakarattal oda tudja-e adni magát ajándékul? Tud-e velem szenvedni és helyettem vagy értem meghalni?

A zarándoknak is könnyebb lenne erőfeszítés nélkül végigjárni a távot. Könnyebb és feltétlenül kiszámíthatóbb volna, nem kellene izgulni, hogy célba ér-e? De hol maradna a találkozás, az ajándékozás öröme? Ha már zarándok, akkor önmagában érthető, hogy a célja nem az, hogy a könnyebb utat járja.

Jézust szemünk elé állítja a mai evangélium, és megmutatta hogyan kell zarándokolni. Elsősorban: folytonosan az Atyát kell szem előtt tartani, akivel szorosabb kapcsolatot keres a szívünk. Másodsorban: az Atya jóságára és hatalmára bízzuk magunkat, nem saját bölcsességünkre. Az Atya majd megengedi mindazt, ami gyermeki bizalmat kelt a szívben. Jézus ezeket elfogadja. És a harmadik: csak egy akarat érvényesülhet. Itt nincs vita - a mennyei Atya akarata szerint kell élni. És miért lenne ez félelmetes? Ha az Atya szeret, akkor milyen rosszat akarhat nekünk? Jézus tisztán látja a zarándokút lényegét. Meghív minket, hogy mi is kövessük őt a pusztába, hogy szívünk örülhessen az isteni találkozásnak.

***

Évközi 8. vasárnap

Mt 6,24-34

Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: "Mit együnk?", vagy: "Mit igyunk?", vagy: "Mibe öltözködjünk?" Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.

Az embert a Teremtő Isten ruházta fel előrelátással és értelemmel. Ránk bízta a Földet, hogy műveljük és őrizzük (Ter 2,7), hajtsuk uralmunk alá. Az ember természetéből fakad, hogy szőjön, fonjon, és csűrökbe gyűjtsön. Milyen nagy jótevői voltak az emberiségnek Pasteur, a Curie házaspár vagy Semmelweis Ignác, akik aggódva keresték a betegségek legyőzésének módját, segítették az embert, hogy a természet erőit a maga szolgálatába tudja állítani.

Jézus nincs ellene a szorgalomnak, az előrelátásnak, az emberi erőfeszítésnek. Mégis azt mondja: ?Ne aggodalmaskodjatok! Nem több az élet, mint az étel? Nem több a test, mint a ruha? Ti elsősorban Isten országát keressétek!? (Mt 6,25.33) Az élet arra való, hogy megtanuljunk szeretni, és így rátalálhassunk az Örök Szeretetre. Ehhez képest minden másodlagos. Ez kell hogy legyen az ember legelső, legfőbb gondja.

Ha egy házasságban a férj és a feleség szerelme és hűsége megingathatatlan, akkor minden apró problémán mosolyogni tudnak. Mivel a kapcsolatuk sziklaszilárd alapján állnak, ehhez képest minden csekélységnek látszik, minden nehézséggel derűsen tudnak szembenézni. Ha az életünk sziklaalapja Isten szeretete, akkor minden más gond eltörpül. Ne aggodalmaskodjatok!

Ha Mózes elkezdte volna számolgatni, hogyan vezethetné ki a rabszolga népet a pusztán át, akkor soha bele sem vágott volna ebbe a vállalkozásba. Így kérdezi Izajás próféta: ?Hol van már, aki számolt? Hol van, aki mérlegelt?? (Iz 33,18) A szeretet, ha igazi, mindig pazarol. Krisztus arra tanít, hogy nagylelkűen éljük az életünket, és arra, hogy rövid életünk folyamán figyeljünk arra, ami valóban fontos, hogy megtanuljunk szeretni.

***

Évközi 7. vasárnap

Mt 5,38-48

Hallottátok, hogy azt mondták: "Szemet szemért, és fogat fogért" [Kiv 21,24]. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. Hallottátok, hogy azt mondták: "Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet." Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

A mai evangélium az igazságosság klasszikus elgondolását pontosítja. A régi etika ugyanis az igazságosságot mint arányosságot, egyensúlyt értette. Ezért azzal szemben, aki kárt okozott, jogos a hasonlóan sebző fellépés. "Szemet szemért, fogat fogért". Csakis így állhat helyre a megbontott egyensúly. Ha valaki gyűlöl engem, azt én is gyűlölhetem. Így logikus, nem?

Az evangéliumi igazságosság túlhaladja ezt a hozzáállást. Középpontjában nem az ember és ember (akár Isten ítélőszéke előtt szemlélt) viszonya, hanem az ember és Isten benső, személyes kapcsolata áll. Ha valaki kárt okoz nekem, s én ugyanígy megkárosítom őt, ezzel lehet, hogy emberi szinten egyensúlyt teremtek - az isteni logika szerint azonban csak megduplázom a rosszat. Az kiszúrta a szememet, én is kiszúrom az övét - ennek az "összeadásnak" nem nulla, hanem mínusz kettő a végeredménye.

Az igazságosság belső egyensúlya akkor születik meg, ha kiszúrt szemmel is képes vagyok jót tenni az engem megbántóval. Így áll helyre a rend: az ő mínusz egyére az én plusz egyem felel. A keresztény etika alappillére ez a meglátás, miként a Szentírás is fogalmaz: "Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval" (Róm 12,21). Lehet, hogy az emberi "igazságérzet" elégtételt követel, a krisztusi evangélium azonban jót követel: jót, amely képes jó maradni akkor is, ha szembenéz a rosszal, húsáig-csontjáig megszenvedi azt. Vigyázzunk, ne emberi "igazságot" és "elégtételt" követelő felszínes törvénytisztelők, hanem szívük-lelkük mélyéig evangéliumi keresztények legyünk!

Hirdetés

Két közelgő dátumra szeretném felhívni a figyelmüket:

Március 5. szerda: Hamvazószerda, a Nagyböjt kezdete, szigorú böjti nap.

***

Évközi 6. vasárnap

Mt 5,17-37

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre" [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: "Oktalan", méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: "Bolond", méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj , békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne paráználkodj!" [Kiv 20,14] Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már paráználkodott vele a szívében. Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson. Azt is mondták: "Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet" [MTörv 24,1]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét -- kivéve a paráznaság esetét --, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör. Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: "Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amire esküdtél!" [Lev 19,12] Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya [Iz 66,1], se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa [Zsolt 48,3]. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.

Van-e tökéletes törvény? Ha az állami törvénykezést nézzük, aligha, hiszen folyamatosan megújítják, változtatják a törvényeket. Persze van alaptörvény, az alkotmány, amelyet ritkábban és nehezebben módosítanak. Keresztény életünk alkotmánya a Tízparancs. Persze ezeket a rövid mondatokat ki kellett fejteni, így alakult ki a zsidó nép komoly törvény gyűjteménye. Részletes, aprólékos szabályok, amelyek időnként inkább az ember gyengeségét szolgálták, mint Isten eredeti elképzelését. Jézus azért jött, hogy az eredeti állapot felé hívjon minket. Afelé az állapot felé, amelyet Isten a teremtés kezdetén megálmodott. A megváltás műve megerősít ezen az úton, de továbbra is szükség van az erőfeszítésre, szükség van a törvény megtartó erejére. Keresztény életünk akkor válhat igazi sóvá és világossággá, ha a krisztusi tökéletes törvényt követjük. A krisztusi törvény megtartása, a keresztény élet kialakítása kezdetben sem volt egyszerű. Hamar kiderült, szükség van egy rendre, szükség van a vezetőre. Ilyen vezető, a keresztény élet formálója volt szent Polikárp. A hagyomány szerint szent János tette meg Szmirna püspökévé. Nemcsak a külső, pogány ellenfelekkel kellett harcba szállnia, hanem meg kellett erősíteni a püspök vezető tisztségét is. Kiderült ugyanis, hogy a sok tanító sokféle irányba vinné az egyház tanítását, ennek helyes irányban tartására szükség van a püspök vezető szerepére. Polikárp mindezt türelemmel, szeretettel tette. Vértanú halálával sokkal inkább atyja lett azoknak, akik tanúbizonyságát elfogadták, mint életével.

***

Évközi 3. vasárnap

Mt 4,12-23

Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: "Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk" [Iz 8,23; 9,1]. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: "Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa." Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: "Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!" Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között.

Jézus meghívja az első apostolokat. Meglepő a reakciójuk. Ha csak ezt az evangéliumi részletet nézzük, ha csak Máté evangéliumát olvassuk, jogos is a csodálkozásunk. Ha a 4 evangéliumot igyekszünk egységben látni, árnyaltabb képet kapunk. János beszél arról, hogy András és János hogyan találkozott először Jézussal. János évtizedekkel később, amikor az evangéliumát írja, emlékszik még az órára is. Lukácsnál a meghívást megelőzi a csodás halfogás. Ha ezeket látjuk, értjük már Péter és társai azonnali indulását. Engem hogyan hívott meg az Úr? Gyerekkorom óta ministráltam. Később kisebb feladatokat kaptam. Majd a Piaristáknál egyre közelebb kerültem Jézushoz és az Egyházhoz. Jól éreztem magam közöttük. Jó volt az oltár közelében állni, tenni valamit a kápolnáért, a közösségért. Ebben a légkörben hallottam meg Jézus hívó szavát. Hogyan hív meg Jézus minket? A szentek életében olvassuk többször is, hogy hallva egy-egy evangéliumi szakaszt indul el a hívatás útján. Gondolj vissza arra, hogyan hallottad meg Jézus hívó szavát! Hogyan vált felnőtté, sajátoddá a hit, amelyet szüleidtől kaptál? Persze az általános, a keresztény életre hívó szó mellett újra és újra felhangozhat egy adott helyzetre, tevékenységre, szolgáltra való hívás. Ha közel vagy Jézushoz, ha olvasod szavát, ha kéred imáidban, meg fogja mutatni, mire hív. Miben tapasztaltad meg legutóbb hívását? Mit válaszoltál rá? Jézus kegyelme, szeretete napról napra megerősít, hogy kövesd őt, hogy válaszolj hívására!

Sokan ismerjük, még többen hallottunk róla: Kállay Emil piarista atya 85 éves. Érdemes róla (tőle) elolvasni a következő cikket. http://www.magyarkurir.hu/hirek/kallay-emil-85-eves

Nagyböjt 4. vasárnap

Jn 9,1-41

Amikor továbbment, látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték őt: "Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?" Jézus azt felelte: "Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne. Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak." Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, és azt mondta neki: "Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!" Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. Ezért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: "Nem ő az, aki itt ült és koldult?" Egyesek azt mondták: "Ő az." Mások így szóltak: "Nem, csak hasonlít rá." Ő azonban kijelentette: "Én vagyok az." Erre megkérdezték tőle: "Hogyan nyíltak meg a szemeid?" Azt felelte: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: "Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg." Elmentem tehát, megmosdottam, és látok." Azok megkérdezték tőle: "Hol van ő?" Ő azt felelte: "Nem tudom." Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt. Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt. Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szemevilágát. Ő azt felelte: "Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok." Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: "Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!" Mások azt mondták: "Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen jeleket?" És szakadás támadt köztük. Erre ismét megkérdezték a vaktól: "Te mit gondolsz róla, miután megnyitotta szemeidet?" Ő pedig azt felelte: "Próféta!" A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hívták a most már ép szemű ember szüleit. Megkérdezték őket: "A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?" A szülei azt felelték: "Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról." Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: "Megvan a kora, őt kérdezzétek." Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: "Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös." Ő azt felelte: "Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok." Erre megkérdezték tőle: "Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?" Az azt felelte nekik: "Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?" Erre megátkozták őt, és azt mondták: "Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van." Az ember erre azt felelte: "Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet. Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit." Azok azt felelték neki: "Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?" És kidobták őt. Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel-e az Emberfiában?" Az így felelt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Jézus azt mondta neki: "Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél." Erre az így szólt: "Hiszek Uram!" És leborult előtte. Akkor Jézus ezt mondta: "Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek." A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: "Csak nem vagyunk mi is vakok?" Jézus ezt válaszolta: "Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: "Látunk." Ezért megmarad a bűnötök."

Lelkigyakorlatokon, közösségi együttléteken szokott feladat lenni, hogy párokat alkotva az egyiknek bekötik a szemét, a másik pedig vezeti. A bekötött szemű ember rádöbben kiszolgáltatottságára, és megtapasztalja, hogy rábízhatja magát a másikra.

Milyen nehéz, amikor valami elhomályosítja látásunkat, ha nem látunk tisztán, mert bepárásodik a szemüveg vagy az ablak. Ilyenkor szeretnénk letörölni a párát, megtörölni szemünket, hogy újra tisztán lássunk. A léleknek is elhomályosulhat a látása, amikor bűneink párája, köde ereszkedik rá. Egészen meg is vakulhat, ha nem tisztítjuk rendszeresen.

Jézus nekünk is felkínálja a megtisztulás, a tisztán látás lehetőségét. A bűnbánat fürdőjében tisztíthatjuk meg lelkünk szemét. Ha megtisztítjuk lelkünkben a kegyelem forrását, ha bőven fakad bennünk az élet vize, akkor tisztává teszi látásunkat, és biztosan haladhatunk utunkon.

A váratlan gyógyulás zavart okoz a farizeusok magabiztosságában. Megtérésem, megtisztulásom kiválthatja környezetem ellenérzését. De Jézus találkozni akar velem, velem fog járni, megerősít, hogy hitemről, Isten iránti szeretetemről mindig tanúságot tehessek. Nagyböjt időszakában vállaljam fel bátran a bűnbánatot, akkor is, ha nem mindenki értékeli ezt. Hiszen Isten a belsőt nézi és nem a külsőt. Nem az emberek tetszése, elfogadása a fontos, hanem hogy Isten előtt kedves legyek.

***

Nagyböjt 3. vasárnap

Jn 4,5-42

Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül hat óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre megkérdezte tőle: "Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. Jézus azt felelte: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: "adj innom", talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked." Az asszony megjegyezte: "Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?" Jézus azt felelte: "Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." Erre az asszony megszólalt: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!" Jézus ezt felelte neki: "Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!" Az asszony erre kijelentette: "Nincs férjem." Jézus ezt válaszolta: "Jól mondtad: "Nincs férjem". Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad." Az asszony ekkor így szólt: "Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell." Jézus azt felelte neki: "Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. Az Isten lélek, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk." Az asszony erre megjegyezte: "Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent." Jézus azt válaszolta neki: "Én vagyok az, aki veled beszélek." Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: "Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?" Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: "Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?" Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá. Eközben a tanítványok kérték őt: "Rabbi, egyél!" Ő azt felelte nekik: "Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok." A tanítványok egymást kérdezgették: "Talán enni hozott neki valaki?" Jézus pedig így folytatta: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra. Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval. Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be." Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: "Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem." Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt. Az asszonynak pedig azt mondták: "Mostmár nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője."

A ma emberét gyötri a szomjúság. Szeretné csillapítani a szomját, de milyen sokszor nem találja az élő vizet, azt a vizet, amely valóban, és teljesen kiolthatja a szomját. A ma embere szomjazik az igazságra, de sokszor csak a maga igazát keresi, és nem talál el a teljes igazságra, nem látja meg Jézust, aki az Igazság. A ma embere vágyik az Istennel való találkozásra, de nem meri megvallani bűneit, gyengeségét, csak a maga erejére akar hagyatkozni, így nem veszi észre, ki az, aki tőle inni kér, ki az, aki odaül mellé, megszólítja, és szeretné felemelni. A ma embere, ha valamire rátalál, csak magának akarja megtartani, ezért nem mer róla beszélni, így viszont a megtalált érték, szépség elveszíti értékes, szép voltát. Mi is a ma emberei vagyunk, és nehéz legyőznünk a világ vonzását, nehéz másként gondolkodni, nehéz másképp közeledni a világ dolgaihoz, nehéz megmutatni az Isten szeretetét. Ha felfedezzük, ki az, aki odaül mellénk, ki az, aki vizet kér, akkor újra rátalálhatunk az élő víz forrására. Jézus ma arra hív minket, hogy csillapítsuk szomjunkat az élő vízzel, és vezessünk el másokat is a vízforráshoz.

***

Nagyböjt 2. vasárnap

Mt 17,1-9

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet." Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok" [Iz 42,1; MTörv 18,15]. Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: "Keljetek föl, és ne féljetek!" Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: "Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halottak közül föl nem támad."

Jézussal a hegyre

Kirándulni indulunk. Fárasztónak tűnik az út. Hegyet kell mászni, esetleg többet is egymás után. Mégis megéri a fáradtságot a célba érés öröme, a szép kilátás, a találkozás az út végén.

Nagyböjti önmegtagadásainkban erőfeszítéseinkben Jézus nem hagy magunkra minket. Velünk jön a hegyre. Megéri az erőfeszítés, mert nem várt élményekben lehet részünk. De el kell indulnom, vállalnom kell az erőfeszítéseket.

Erőforrásaink:

Imádságunk: egyénileg és közösségben. Többet vállalva a szokottnál. Jobban figyelve az elcsendesedésre. Keresve az alkalmat, a helyet, az időt az imádságra

.

Szentmise: A vasárnapi Szentmise komolyan vétele. Egy-egy hétköznapi Szentmise betervezése. Minden Szentmisében találkozhatok Jézussal.

Szentségek vétele: szentáldozás és szentgyónás fontossága. Merjek élni a Jézus által felkínált kegyelmi eszközökkel.

Közösség. Jó keresnem a kapcsolatot másokkal, a többiekkel, akikkel kölcsönösen erősíthetjük egymást.

Mindezekben az alkalmakban az együttlét örömét megtapasztalhatom. És Jézus időnként nekünk is megadja a színeváltozás örömét, tapasztalatát.

Jézus ma bátorságot ad, hogy amit elhatároztunk, azt valóra is váltsuk, abba belevágjunk.

***

Nagyböjt 1. vasárnap

Mt 4,1-11

Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött hozzá a kísértő és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré." De ő ezt válaszolta: "Írva van: "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik"" [MTörv 8,3]. Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára és azt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van: "Angyalainak parancsolt felőled: a kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat"" [Zsolt 91,11-12]. Jézus ezt mondta neki: "Az is írva van: "Ne kísértsd az Urat, Istenedet"" [MTörv 6,16]. Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki: "Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem." Jézus azt felelte neki: "Távozz, Sátán! Mert írva van: "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj"" [MTörv 5,9; 6,13]. Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.

Hányszor döntöttük el, hogy valamit végig fogunk csinálni, de később felfedeztük, hogy túl nehéz a dolog és feladtuk. Minket a könnyebb megoldás kísért. Jézus sem volt mentes a kísértésektől, ebben is hasonló lett hozzánk, emberekhez. Pedig biztosan könnyebb lett volna neki kísértések nélkül, ha mint egy beprogramozott komputer végigfuttatta volna a programot, amit az Atya beletáplált és a végén kijött volna a "jó megoldás", a megváltásunk. De tud-e szeretni egy komputer? Szabadakarattal oda tudja-e adni magát ajándékul? Tud-e velem szenvedni és helyettem vagy értem meghalni?

A zarándoknak is könnyebb lenne erőfeszítés nélkül végigjárni a távot. Könnyebb és feltétlenül kiszámíthatóbb volna, nem kellene izgulni, hogy célba ér-e? De hol maradna a találkozás, az ajándékozás öröme? Ha már zarándok, akkor önmagában érthető, hogy a célja nem az, hogy a könnyebb utat járja.

Jézust szemünk elé állítja a mai evangélium, és megmutatta hogyan kell zarándokolni. Elsősorban: folytonosan az Atyát kell szem előtt tartani, akivel szorosabb kapcsolatot keres a szívünk. Másodsorban: az Atya jóságára és hatalmára bízzuk magunkat, nem saját bölcsességünkre. Az Atya majd megengedi mindazt, ami gyermeki bizalmat kelt a szívben. Jézus ezeket elfogadja. És a harmadik: csak egy akarat érvényesülhet. Itt nincs vita - a mennyei Atya akarata szerint kell élni. És miért lenne ez félelmetes? Ha az Atya szeret, akkor milyen rosszat akarhat nekünk? Jézus tisztán látja a zarándokút lényegét. Meghív minket, hogy mi is kövessük őt a pusztába, hogy szívünk örülhessen az isteni találkozásnak.

***

Évközi 8. vasárnap

Mt 6,24-34

Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: "Mit együnk?", vagy: "Mit igyunk?", vagy: "Mibe öltözködjünk?" Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.

Az embert a Teremtő Isten ruházta fel előrelátással és értelemmel. Ránk bízta a Földet, hogy műveljük és őrizzük (Ter 2,7), hajtsuk uralmunk alá. Az ember természetéből fakad, hogy szőjön, fonjon, és csűrökbe gyűjtsön. Milyen nagy jótevői voltak az emberiségnek Pasteur, a Curie házaspár vagy Semmelweis Ignác, akik aggódva keresték a betegségek legyőzésének módját, segítették az embert, hogy a természet erőit a maga szolgálatába tudja állítani.

Jézus nincs ellene a szorgalomnak, az előrelátásnak, az emberi erőfeszítésnek. Mégis azt mondja: ?Ne aggodalmaskodjatok! Nem több az élet, mint az étel? Nem több a test, mint a ruha? Ti elsősorban Isten országát keressétek!? (Mt 6,25.33) Az élet arra való, hogy megtanuljunk szeretni, és így rátalálhassunk az Örök Szeretetre. Ehhez képest minden másodlagos. Ez kell hogy legyen az ember legelső, legfőbb gondja.

Ha egy házasságban a férj és a feleség szerelme és hűsége megingathatatlan, akkor minden apró problémán mosolyogni tudnak. Mivel a kapcsolatuk sziklaszilárd alapján állnak, ehhez képest minden csekélységnek látszik, minden nehézséggel derűsen tudnak szembenézni. Ha az életünk sziklaalapja Isten szeretete, akkor minden más gond eltörpül. Ne aggodalmaskodjatok!

Ha Mózes elkezdte volna számolgatni, hogyan vezethetné ki a rabszolga népet a pusztán át, akkor soha bele sem vágott volna ebbe a vállalkozásba. Így kérdezi Izajás próféta: ?Hol van már, aki számolt? Hol van, aki mérlegelt?? (Iz 33,18) A szeretet, ha igazi, mindig pazarol. Krisztus arra tanít, hogy nagylelkűen éljük az életünket, és arra, hogy rövid életünk folyamán figyeljünk arra, ami valóban fontos, hogy megtanuljunk szeretni.

***

Évközi 7. vasárnap

Mt 5,38-48

Hallottátok, hogy azt mondták: "Szemet szemért, és fogat fogért" [Kiv 21,24]. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. Hallottátok, hogy azt mondták: "Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet." Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

A mai evangélium az igazságosság klasszikus elgondolását pontosítja. A régi etika ugyanis az igazságosságot mint arányosságot, egyensúlyt értette. Ezért azzal szemben, aki kárt okozott, jogos a hasonlóan sebző fellépés. "Szemet szemért, fogat fogért". Csakis így állhat helyre a megbontott egyensúly. Ha valaki gyűlöl engem, azt én is gyűlölhetem. Így logikus, nem?

Az evangéliumi igazságosság túlhaladja ezt a hozzáállást. Középpontjában nem az ember és ember (akár Isten ítélőszéke előtt szemlélt) viszonya, hanem az ember és Isten benső, személyes kapcsolata áll. Ha valaki kárt okoz nekem, s én ugyanígy megkárosítom őt, ezzel lehet, hogy emberi szinten egyensúlyt teremtek - az isteni logika szerint azonban csak megduplázom a rosszat. Az kiszúrta a szememet, én is kiszúrom az övét - ennek az "összeadásnak" nem nulla, hanem mínusz kettő a végeredménye.

Az igazságosság belső egyensúlya akkor születik meg, ha kiszúrt szemmel is képes vagyok jót tenni az engem megbántóval. Így áll helyre a rend: az ő mínusz egyére az én plusz egyem felel. A keresztény etika alappillére ez a meglátás, miként a Szentírás is fogalmaz: "Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval" (Róm 12,21). Lehet, hogy az emberi "igazságérzet" elégtételt követel, a krisztusi evangélium azonban jót követel: jót, amely képes jó maradni akkor is, ha szembenéz a rosszal, húsáig-csontjáig megszenvedi azt. Vigyázzunk, ne emberi "igazságot" és "elégtételt" követelő felszínes törvénytisztelők, hanem szívük-lelkük mélyéig evangéliumi keresztények legyünk!

Hirdetés

Két közelgő dátumra szeretném felhívni a figyelmüket:

Március 5. szerda: Hamvazószerda, a Nagyböjt kezdete, szigorú böjti nap.

***

Évközi 6. vasárnap

Mt 5,17-37

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy ióta vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre" [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: "Oktalan", méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: "Bolond", méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj , békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: "Ne paráználkodj!" [Kiv 20,14] Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már paráználkodott vele a szívében. Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson. Azt is mondták: "Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet" [MTörv 24,1]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét -- kivéve a paráznaság esetét --, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör. Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: "Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amire esküdtél!" [Lev 19,12] Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya [Iz 66,1], se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa [Zsolt 48,3]. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.

Van-e tökéletes törvény? Ha az állami törvénykezést nézzük, aligha, hiszen folyamatosan megújítják, változtatják a törvényeket. Persze van alaptörvény, az alkotmány, amelyet ritkábban és nehezebben módosítanak. Keresztény életünk alkotmánya a Tízparancs. Persze ezeket a rövid mondatokat ki kellett fejteni, így alakult ki a zsidó nép komoly törvény gyűjteménye. Részletes, aprólékos szabályok, amelyek időnként inkább az ember gyengeségét szolgálták, mint Isten eredeti elképzelését. Jézus azért jött, hogy az eredeti állapot felé hívjon minket. Afelé az állapot felé, amelyet Isten a teremtés kezdetén megálmodott. A megváltás műve megerősít ezen az úton, de továbbra is szükség van az erőfeszítésre, szükség van a törvény megtartó erejére. Keresztény életünk akkor válhat igazi sóvá és világossággá, ha a krisztusi tökéletes törvényt követjük. A krisztusi törvény megtartása, a keresztény élet kialakítása kezdetben sem volt egyszerű. Hamar kiderült, szükség van egy rendre, szükség van a vezetőre. Ilyen vezető, a keresztény élet formálója volt szent Polikárp. A hagyomány szerint szent János tette meg Szmirna püspökévé. Nemcsak a külső, pogány ellenfelekkel kellett harcba szállnia, hanem meg kellett erősíteni a püspök vezető tisztségét is. Kiderült ugyanis, hogy a sok tanító sokféle irányba vinné az egyház tanítását, ennek helyes irányban tartására szükség van a püspök vezető szerepére. Polikárp mindezt türelemmel, szeretettel tette. Vértanú halálával sokkal inkább atyja lett azoknak, akik tanúbizonyságát elfogadták, mint életével.

***

Évközi 3. vasárnap

Mt 4,12-23

Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: "Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk" [Iz 8,23; 9,1]. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: "Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa." Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: "Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!" Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között.

Jézus meghívja az első apostolokat. Meglepő a reakciójuk. Ha csak ezt az evangéliumi részletet nézzük, ha csak Máté evangéliumát olvassuk, jogos is a csodálkozásunk. Ha a 4 evangéliumot igyekszünk egységben látni, árnyaltabb képet kapunk. János beszél arról, hogy András és János hogyan találkozott először Jézussal. János évtizedekkel később, amikor az evangéliumát írja, emlékszik még az órára is. Lukácsnál a meghívást megelőzi a csodás halfogás. Ha ezeket látjuk, értjük már Péter és társai azonnali indulását. Engem hogyan hívott meg az Úr? Gyerekkorom óta ministráltam. Később kisebb feladatokat kaptam. Majd a Piaristáknál egyre közelebb kerültem Jézushoz és az Egyházhoz. Jól éreztem magam közöttük. Jó volt az oltár közelében állni, tenni valamit a kápolnáért, a közösségért. Ebben a légkörben hallottam meg Jézus hívó szavát. Hogyan hív meg Jézus minket? A szentek életében olvassuk többször is, hogy hallva egy-egy evangéliumi szakaszt indul el a hívatás útján. Gondolj vissza arra, hogyan hallottad meg Jézus hívó szavát! Hogyan vált felnőtté, sajátoddá a hit, amelyet szüleidtől kaptál? Persze az általános, a keresztény életre hívó szó mellett újra és újra felhangozhat egy adott helyzetre, tevékenységre, szolgáltra való hívás. Ha közel vagy Jézushoz, ha olvasod szavát, ha kéred imáidban, meg fogja mutatni, mire hív. Miben tapasztaltad meg legutóbb hívását? Mit válaszoltál rá? Jézus kegyelme, szeretete napról napra megerősít, hogy kövesd őt, hogy válaszolj hívására!

Sokan ismerjük, még többen hallottunk róla: Kállay Emil piarista atya 85 éves. Érdemes róla (tőle) elolvasni a következő cikket. http://www.magyarkurir.hu/hirek/kallay-emil-85-eves

  • Szülők akadémiája - Közös értékünk a gyermek... mindent a gyermeknevelésről -nem- csak szülőknek!
  • Szent Klára Plébánia hírlevelei
  • Galéria - Óvodai-iskolai képgyűjtemény. Óvodánk - iskolánk eseményeiről, programjairól.
  • Csoportjaink, osztályaink
  • LURKÓNIA - Körös-szögi Kiskamasz Unió
  • Munkatársak - Szakvezető óvodapedagógusok, szakvezető tanítók, pedagógiai munkánkat segítő munkatársak
GÁL FERENC FŐISKOLA SZARVASI GYAKORLÓ ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GYAKORLÓÓVODA · 2011